Kedves szerzőnk: Nora Roberts
Kellemes olvasást kívánunk!

Heti kétszer új részeket közlünk kedvenc íróink regényeiből. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az online regények szerzői joga értelmében a történetek kizárólag olvasásra engedélyezettek. Azok magánhasználaton kívüli másolása, terjesztése, közzététele büntetőjogi felelősséget von maga után!

Baby Orang Utan hanging from a rope

A szerencsés hármas

17-19. FEJEZET

17. FEJEZET



– Nem hiszem el! – ámuldozott Wendy Mendoza, a menyasszony unokatestvére, s tágra nyílt szemmel meredt Charlene üzletének eladónőjére. – Dane csak úgy faképnél hagyta?
Emily Fortune és a koszorúslányok, akik egyben a rokonai is voltak, az üzletbe érkeztek, hogy a másnapi esküvő előtt még egy utolsó ruhapróbát tartsanak. Charlene a világon a legkevésbé arra vágyott, hogy újraélje a karácsonykor Dane és közte lejátszódott kellemetlen epizódot. Ezután következett az utolsó pillanatra hagyott átalakítások miatt érzett feszültség.
Charlene Wendyvel kezdte a sort, aki úgy döntött, hogy végül mégsem vesz fel tíz centi magas sarkú cipőt mélykék koszorúslányruhájához, hanem inkább egy biztonságos topán mellett teszi le a voksát. Utána jött a kis Anthony, aki a gyűrűhordozó szerepét töltötte be, és az elmúlt hat hét során majdnem három egész centimétert nőtt, így aztán hosszabb nadrágra volt szüksége. Végül ott volt maga a menyasszony. Charlene úgy látta, mintha Emily sok más menyasszonyhoz hasonlóan szintén igyekezett volna megszabadulni néhány pluszkilótól az esküvője előtt.
A karcsú Emily Fortune esetében azonban a súlyveszteség valószínűleg nem volt szándékos. Amint felöltötte a ruháját, Charlene azonnal sejtette, hogy az anyagból nem ki kell majd engednie, hanem inkább be kell vennie.
– Azóta nem is beszéltek egymással – suttogta halkan Meredith.
Charlene azt kívánta, bárcsak ne mesélt volna a történtekről a munkatársnőjének. Annyira felbosszantotta a lány állandó szentimentális ömlengése arról, hogy ő és Dane majd szépen rendbe hozzák a dolgaikat, hogy őszintén elmondta neki, milyen körülmények között váltak el egymástól a múlt héten.
Meredith romantikus képzelgésének azonban semmi sem szabhatott határt, így továbbra sem volt hajlandó lemondani kettőjükről. Charlene erőfeszítései ellenére a lány abban a pillanatban is éppen a magánügyeiről fecsegett az ügyfeleinek.
A helyzet rendkívül megalázó volt.
– Meredith – szólt rá a lányra nyilvánvaló nehezteléssel a hangjában –, a záróra már jócskán elmúlt. Megszámoltad a mai bevételt?
Az eladólány grimaszt vágott, de a csuklójára simuló órára nézett és az üzlet előtere felé vette az irányt.
– Elnézést – mormolta Charlene. A szájába vett néhány gombostűt és Wendy ruhájának szegélyére összpontosított, amelyet fel akart hajtani. A műhelyben alig fértek el egymástól, de annak ellenére, hogy Emily húga, Jordana és egy másik unokatestvérük, Victoria már régen hazamehettek volna, hiszen a ruhájuk tökéletesen állt rajtuk, a küszöbönálló hatalmas esküvővel mit sem törődve mégis úgy döntöttek, hogy nem sietnek sehová. Ehelyett továbbra is ott lábatlankodtak és a férjeikről, valamint a gyermekeikről cseverésztek. Még Victoria egyedülálló bátyjai is szóba kerültek, akik Red Rockba repülnek az esküvőre Atlantából. Ez a hír úgy tűnt, valamennyiüket meglepte.
Mindannyian olyan nevetségesen boldognak tűntek, hogy Charlene akaratlanul is irigykedni kezdett rájuk.
– Meredith fiatal és örök álmodozó – mondta bocsánatkérően Charlene a tűk között szűrve a szót.
Wendy a henger alakú emelvényen állt, amely arra szolgált, hogy a varrónő könnyebben tudjon dolgozni, a fiatal nő viszont nem volt az a kifejezetten nyugodt típus, így a munka nehezebben ment.
– Nincs azzal semmi gond, ha valaki örök álmodozó. Em is ilyen mostanában.
Emily végigsimított csinos, szőke copfján.
– Nem mondanám, hogy örök álmodozó típus vagyok – vonta meg könnyedén a vállát.
Jordana felnevetett. Ő és Victoria törökülésben kuporogtak a sarokban, és amennyire lehetett, igyekeztek úgy helyezkedni, hogy ne zavarják a munkát.
– Ó, dehogynem! Amint valaki kiejti Max nevét, azonnal elhomályosul a tekinteted, és a fellegekben jársz.
Charlene akarata ellenére a menyasszonyra nézett. És valóban, a fiatal nő szeme ábrándosan csillogott. Vajon ő is ugyanígy fest, amikor meghallja Dane nevét? Már a gondolat is elegendő volt ahhoz, hogy majdnem lenyeljen két gombostűt, így aztán a figyelmét gyorsan újra a munkájára összpontosította.
Amikor nem sokkal később meghallotta a bejárati ajtó fölött függő csengő hangját, nem tudta eldönteni, hogy örüljön-e, amiért még az év vége előtt beesik egy vevő, vagy bosszankodjon, hogy Meredith miért nem zárta be időben az üzletet.
Mielőtt még Wendy ismét izegni-mozogni kezdett volna, gyors mozdulattal megjelölte a ruha további felhajtásra váró szegélyrészét, majd a sarkára ült.
– Készen is vagyunk – jelentette be, és Emilyre nézett. – Te jössz! – mondta, miközben feltápászkodott a földről és szemügyre vette a többi lányt. – Jó lenne, ha segítenétek neki felvenni a ruháját, én pedig megyek és ellenőrzöm, hogy be van-e zárva a bejárati ajtó.
Charlene nem akarta, hogy bárki megzavarja, miközben a menyasszonyra igazítja a ruhát. Az előtérben azonban nem találta sem az eladónőjét, Mereditht, sem pedig a meglepetésvevőt.
Csak Dane-t.