Kedves szerzőnk: Nora Roberts
Kellemes olvasást kívánunk!

Heti kétszer új részeket közlünk kedvenc íróink regényeiből. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az online regények szerzői joga értelmében a történetek kizárólag olvasásra engedélyezettek. Azok magánhasználaton kívüli másolása, terjesztése, közzététele büntetőjogi felelősséget von maga után!

Baby Orang Utan hanging from a rope

Együtt-működés

1/1. FEJEZET

– Kérlek, mondd, hogy csak viccelsz! – sóhajtotta Laney Lexington, miközben idegesen járkált le s föl a lakályos panzió előterében. Minden erejét össze kellett szednie, hogy nyugalmat erőltessen magára. Rosszul indult a hete, és a folytatás sem kecsegtetett semmi jóval. – Georgia, muszáj nálad megszállnom. Chicagóból idáig végig vezettem, és úgy tervezem, hogy pár napot biztosan maradok.
Az idősebb, ősz hajú asszony bocsánatkérő pillantással nézett Laney-re.
– Értelek, drágám, de nem tehetek semmit. Tegnap egy motoros túraklub érkezett Summerlandbe, és mind a tíz szobámat kivették.
Laney az orrnyergét masszírozva akarta egyre erősödő fejfájását lelohasztani.
– Nincs két alagsori szobád vészhelyzetre? Azok csak szabadok!
– Általában igen, de jelenleg az alagsorban teljes körű felújítás zajlik, szóval pillanatnyilag nem lakható egyik sem. Mondanám, hogy hívd fel Alt, és kérdezd meg tőle, nem szállhatnál-e meg nála az étterem fölött az egyik vendégszobában, de már telefonált, hogy elújságolja, elszállásolt néhány más városból érkezett látogatót.
– Egyszóval kifogytam a lehetőségekből. – Laney nem akarta elhinni, hogy ilyen peches. Az egyetemi éveit leszámítva egész életében a Michigan állambeli Summerlandben élt, és csak most, hogy megszerezte álmai munkáját, költözött Chicagóba. Erre amikor pár hónapnyi távollét után visszatér, egyszerűen nincs hol laknia.
– Esetleg felhívhatnám Stefanie-t. – Stefanie-vel óvodás koruk óta barátnők voltak.
– Még tartjátok a kapcsolatot? – kérdezte Georgia.
– Persze. Csak hat hónapja élek Chicagóban, az nem olyan hosszú idő.
– Stefanie a karácsonyi összejövetelen jelentette be, hogy egy évre Európába költözik. Pár hete utazott el.
– Tényleg! – Laney csettintett egyet az ujjával. – Erről megfeledkeztem. – Nem jött haza karácsonyra, ahogy azt korábban ígérte, de Stefanie felhívta, hogy beszámoljon neki a neves párizsi cégnél szerzett gyakornoki pozíciójáról. Nem hallott a barátnője felől, amióta az Párizsba érkezett, de bevéste az emlékezetébe, hogy azonnal felhívja, amint lecseng az őrültekháza.
– Volna még egy lehetőség – közölte Georgia somolyogva.
– Nem tetszik ez a nézés. Mire gondolsz?
– Nos, ismerek egy fiatalembert, aki szintén most jött vissza a városba, és akad egy hatalmas lakókocsija a hátsó udvarban. Kitalálod, ki az?
Laney-nek nem kellett soká töprengenie, hogy kitalálja, kire gondol Georgia. Pontosan tudta. Ha nem így lett volna, akkor is rájött volna az asszony hamiskás arckifejezését látva.
– Hadd találjam ki! Az unokaöcsédről beszélsz.