Kedves szerzőnk: Nora Roberts
Kellemes olvasást kívánunk!

Heti kétszer új részeket közlünk kedvenc íróink regényeiből. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az online regények szerzői joga értelmében a történetek kizárólag olvasásra engedélyezettek. Azok magánhasználaton kívüli másolása, terjesztése, közzététele büntetőjogi felelősséget von maga után!

Baby Orang Utan hanging from a rope

Élj az álmaidnak!

1. FEJEZET

Michele Patruno belépett a Mancini’s hátsó ajtaján Monte Calanettiben. Az éttermet a közelmúltban nyitotta meg régi barátja, Rafe Mancini. A konyha ultramodern, csillogó helyiségében rizottó, olasz kolbász és bárányhús illata fogadta.
A munkapultnál dolgozó Rafe megfordult az ajtó hangjára. Ezüstszürke szeme tágra nyílt, ajka mosolyra húzódott.
– Michele! – A barátjához sietett, és hatalmas karjaiba zárta őt. – Mi szél hozott erre?
– Csak nem gondoltad, hogy a kedvenc mesterem éttermet nyit, én pedig nem nézem meg?
– Sokáig tartott, hogy ideérj – nézett Rafe elgondolkodva a barátjára.
Michele szándékosan elkerülte a ki nem mondott kérdést, hogy miért nem tért vissza ilyen hosszú ideig a szülővárosába.
– Meg akartam várni, hogy legalább egy Michelin-csillagot kapj, mielőtt megkóstolom a főztödet.
– Egyet? – csapta össze a kezét Rafe. – Á! Alábecsülsz! Engem mindenki alábecsül!
Igazság szerint senki nem becsülte alá őt. A mesterszakácsok Rafe-et utánozták, a szakácsnövendékek példaképüknek tekintették. A kritikusok, akik titokban mind szerelmesek voltak a magas, jóképű férfiba, lázasan igyekeztek valami kritizálnivalót találni az ételeiben és az éttermében, hogy ne essenek a kivételezés vádja alá. Rafe csillaga felemelkedőben volt. Az egyetlen veszélyforrást a szakács hirtelen haragja jelenthette.
– Enni jöttél?
– A nagynénémék délre költöztek. Van most egy kis szabadidőm, úgyhogy felajánlottam, hogy vigyázok a lakásukra, amíg el nem adják. – Körbenézett. – De ennek a rizottónak jó illata van.
– Csak „jó”? Ne sértegess!
Mic felnevetett. Kedélyes hangulat öntötte el: szerette ugratni a barátját.
– Na jó, isteni illata van.
– Örülök, hogy itt vagy, Mic – karolta át Rafe a barátja vállát, és elindult vele az ajtó felé. – Keresünk neked egy asztalt, aztán kapsz valami olyan észbontóan finomat, hogy hálát adsz a teremtődnek.
Mic ismét felnevetett. Követte Rafe-et az étterembe. Az pontosan úgy nézett ki, ahogy Mic elképzelte. A felújított öreg parasztház végében Rafe ugyan egy szupermodern konyhát rendezett be, az étteremben viszont megőrizte a ház eredeti hangulatát. A föld tónusú csempével borított padlón fehér abrosszal letakart antik asztalok sorakoztak. A hatalmas ablakokon a rusztikus zsalugáterek nyitva álltak, és feltárták a januári nyugodt toscanai táj látványát. A konyha melletti bárpultnál pincérnők nyüzsögtek, és az italrendeléseket kiabálták.
– Maga a szakács? – kérdezte egy vendég.
Rafe megtorpant, mint ahogy mögötte Mic is.
– Sí.
– A spagettije csapnivaló – közölte a vendég mosolyogva.
– A spagettim fenséges. Ha nem így gondolja, akkor a maga ízlelőbimbói… hogy is mondta?… csapnivalóak.
Mic nem lepődött meg Rafe válaszán. Rafe annyira mestere volt a szakmájának, hogy időnként nehezen tudott hangot találni az átlagemberekkel. Amin viszont meglepődött, az az étteremben felmorajló nevetés volt.
Rafe, mintha mi sem történt volna, továbbindult, és egy asztalhoz vezette Micet, majd odaintett egy pincérnőt.
– A mai vacsorára a vendégem vagy. Adj húsz percet, és a világ legboldogabb emberévé teszlek.
Mic a távozó Rafe-et nézte, így nem figyelt a pincérnőre, aki megjelent az asztal mellett, hogy elé tegye az étlapot. Ő kinyitotta azt, mosolyogva felpillantott, majd elakadt a lélegzete, és biztos volt benne, hogy a szíve is megállt egy pillanatra.
– Liliana?
A pincérnő mosolya lehervadt, barna szeme elsötétült.
– Mic?
Mic megpróbált valami okosat mondani, de cserben hagyták a szavak. Miután két évig próbálta elfelejteni a nőt, aztán pedig hat évig azzal hitegette magát, hogy sikerült, Liliana most ott állt előtte.
Vajon legyen udvarias? Vagy követeljen válaszokat, amelyeket nyolc évvel ezelőtt kellett volna megkapnia?