Kedves szerzőnk: Nora Roberts
Kellemes olvasást kívánunk!

Heti kétszer új részeket közlünk kedvenc íróink regényeiből. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az online regények szerzői joga értelmében a történetek kizárólag olvasásra engedélyezettek. Azok magánhasználaton kívüli másolása, terjesztése, közzététele büntetőjogi felelősséget von maga után!

Baby Orang Utan hanging from a rope

És elkelt!

1/2. FEJEZET

A kiöltözött sokaságra pillantott.
– Tűnjünk el, mielőtt itt tartanak vacsorára! – mondta.
Deena bólintott, és a várakozó limuzinhoz vezette őt. Menet közben a PalmPilotot és a mobilját a táskájába gyömöszölte. Annyira remegett a keze, hogy attól tartott, elejti őket.
Ami először jó ötletnek tűnt, az időközben egy rémálommá vált. És az sem enyhített a gyomrát mardosó görcsön, hogy tudta, csak magát okolhatja a helyzetért.
Azt mondogatta magának, hogy még megoldódhat. Csak annyit kellene tennie, hogy elmondja Alexnek, a cég pénze helyett a sajátjából vette meg őt. Így minden helyrejönne, Alex megadná neki a pénzt, és az élet menne tovább, mint eddig. Attól eltekintve, hogy így talán elúszna az esélye arra, amit igazából akart: hogy az egyetlen férfi, akit valaha is szeretett, valóságos személynek tekintse őt.
Alex kinyitotta a limuzin hátsó ajtaját, majd beült Deena után.
– Mennyit kellett fizetned? – kérdezte, miközben elkezdte kigombolni egyenruhája gallérját.
– Nyolcezer dollárt. – Amivel nagyjából el is fogyott a megtakarítása.
– Nyolcezer dollárt huszonnégy óráért? – vonta fel sötét szemöldökét a férfi. – Élni tudni kell! – Ahogy kibújt a zakóból, izmai megfeszültek, majd elernyedtek.
Alex magas volt, izmos és erős. Hetente három reggel egy órát töltött a vállalat konditermében. Deena ezt onnan tudta, hogy többnyire ő is ott volt vele, a saját edzőgyakorlatait végezte zsebében egy kis diktafonnal. Ebbe jegyzett fel szóbeli emlékeztetőket, időnként elfúló hangon – attól függően, hogy milyen szintű gyakorlatot végzett, illetve hogy Alex levette-e a pólóját, vagy sem.
– Beszélj meg egy villásreggelit az ügyvédekkel vasárnapra – mondta a férfi.
Kilenc hónappal és tizennégy nappal azután, hogy bement a férfihoz az első állásinterjúra, és belecsapott a villám, Deena most végre úgy döntött, hogy kezd valamit a teljesen őrült, teljesen nem helyénvaló érzéseivel, mert ez így nem mehetett tovább. Ki kellett derítenie, hogy van-e esélye. Jobb tudni az igazságot, még ha az fáj is, mint azzal tölteni az életét, hogy csak ábrándozik.
– Nem – felelte halkan.
– És aztán… – folytatta Alex, majd elhallgatott, és a lányra bámult. – Mit mondtál?
– Nem – húzta ki magát Deena. – Vasárnap nem az ügyvédekkel fogsz reggelizni. Velem leszel. Nem a cég pénzével fizettem, Alex. A saját pénzemből, magamnak vettelek meg. Szombat déltől huszonnégy órára az enyém vagy.