Kedves szerzőnk: Nora Roberts
Kellemes olvasást kívánunk!

Heti kétszer új részeket közlünk kedvenc íróink regényeiből. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az online regények szerzői joga értelmében a történetek kizárólag olvasásra engedélyezettek. Azok magánhasználaton kívüli másolása, terjesztése, közzététele büntetőjogi felelősséget von maga után!

Baby Orang Utan hanging from a rope

Kalandos nyárelő

1. FEJEZET: Levél egy barátnak


1891. május 29., péntek
Úton a Kalifornia államban lévő San Francisco felé
Mrs. Michael Rowan részére
Moon Lake Lodge
Saratoga Springs, New York állam


Drága Helenám!
Nagyon örültem, amikor a chicagói Western Union-irodában már várt rám örömteli leveled. Az elmúlt évet azzal töltöttem, hogy utazgattam hatalmas országod mesebeli városaiban, így alkalmam nyílt arra, hogy eljussak Philadelphiába, Baltimore-ba, Atlantába, New Orleansba, St. Louisba és végül Chicagóba, ahol megkaptam az üzenetedet. Elnézésedet kérem, amiért késlekedtem a válasszal, de az utazásaim miatt gyakran kényszerülök arra, hogy elhanyagoljam a társadalmi kötelezettségeimet. Ez a személyiségem egy apró hibája, amelyen esküszöm, hogy folyamatosan igyekszem javítani, bár be kell vallanom, nem sok sikerrel.
Gyakran és mély szeretettel gondolok a Moon Lake Lodge hölgyeire. Óriási megtiszteltetés volt számomra, hogy ott lehettem azon a gyönyörű birtokon, amikor felfedezték a telek alatt rejtőző termálvizet. Kivételes és különleges menedéket teremtettél azoknak a hölgyeknek, akiknek biztonságos helyre van szükségük.
A termálforrások híre egyre terjed. Nemrégiben vásároltam egy példányt Rand McNally fényképes vasúti menetrendjéből, s képzelheted, hogy mennyire meglepődtem és megörültem, amikor rábukkantam a Sarah Dalton emlékforrásra a „Rendkívüli érdekességek” címszó alatt.
Határtalan boldogsággal töltött el, amikor megtudtam, hogy te és Michael szülők lesztek.


Isabel rövid szünetet tartott, hogy átolvassa a levelet. Lassan böngészte, mivel a Pullman Palace szerelvényének lágy ringása elterelte a figyelmét. Szerencséje volt, hogy kapott jegyet. Az utastársai közé tartozott a tiszteletre méltó Henry Harrison Markham, Kalifornia állam kormányzója, valamint a férfi felesége és lányai is. A meghatározó szerepet betöltő politikus és a családja jelenléte miatt rendkívül nehéz volt tisztességes hálóhelyet kapni. Mivel Isabel mindig bátran nézett szembe az utazással járó kihívásokkal, kedvesen rábeszélte a pénztárost, hogy adjon neki egy első osztályú jegyet, amellyel együtt megkapta a fényűző Palace kocsi nyújtotta különleges előjogokat is.
Isabellel átlósan szemben ült egy prédikátor és a felesége, akikről lerítt, hogy gondtalan, friss házasok. Bár kissé viseltes ruháikon látszott, hogy házilag készültek, és a csomagjaik eléggé viharvertek voltak, egymásba feledkeztek, és úgy tűnt, a külvilág egy cseppet sem érdekli őket. A fennmaradó helyeken és üléseken utaztak még néhányan, de a többségük magával volt elfoglalva.
Isabel óvatosan megrázogatta Lewis Waterman-féle töltőtollát, hogy tinta kerüljön a hegyébe, és hatalmas sóhaj kíséretében erőt gyűjtött, hogy folytathassa az írást. Mostanában mintha kifejezetten nehezére esett volna gratulálni az ismerőseinek a gyermekáldáshoz. Előfordult, hogy minden előzetes figyelmeztetés nélkül olyan szörnyű, rémisztő irigység kerítette hatalmába, hogy a lélegzete is elakadt. Nem mintha vágyott volna egy gyermekre. Sőt kifejezetten távol áll tőle ez a dolog, dorgálta meg magát szigorúan. Süketnek és vaknak kellett volna lennie azonban ahhoz, hogy ne vegye észre, amint a vele egykorú nők egytől egyig férjhez mentek, és legalább egy, de általában több gyermekük is született.
Az utazással és kalandokkal teli életében nem volt hely más számára, főleg nem egy kisgyermeknek. Az anyaságot meghagyta a többi nőnek. Azoknak, akik szerettek nyugton maradni, és remekül értettek az otthonteremtéshez. És akiknek volt férjük. Szilárd elhatározással érintette a toll hegyét az írókészletében található filclaphoz, visszahajtotta a ruhája ujjából előrebukó habos Camden csipke díszítést, és hozzálátott, hogy befejezze a levelet.


Minden jót kívánok a közelgő gyermekáldáshoz. Azt is örömmel hallottam, hogy a fiatal William tanulmányai remekül haladnak, és legalább annyira élvezi a sportolást, valamint a szabadtéri tevékenységeket, mint amennyire kedveli a könyveit és a tudást. Ugyanennyire büszke vagyok a te haladásodra is a tanulás terén, drága Helenám. Kivételesen bátor tett volt bevallani, hogy nem tudsz olvasni és írni, majd hozzálátni a tanuláshoz. Az állhatatos szív bármit legyőz, s erre a te elszántságod a legfényesebb bizonyíték.
Ami engem illet, még mindig a legnagyobb szeretettel gondolok a Moon Lake Lodge-ban töltött rövid tartózkodásomra, bár, ahogy már tudod, sosem élek egy évszaknál hosszabb ideig egy helyen. Az elkövetkező hónapokra még nincs pontos tervem, de annyi bizonyos, hogy a nyár kalandoktól lesz zajos.
Legőszintébb híved,
Miss Isabel Fish-Wooten


Isabel meglobogtatta a levélpapírt a forró levegőben. Egyrészt azért, hogy kicsit legyezze magát, másrészt pedig hogy hamarabb megszáradjon a tinta. Amikor a szavak égetett borostyánszínűre változtak, összehajtotta, majd lepecsételte a levelet. Általában nem írt senkinek, Helena Rowan azonban jó volt hozzá, és Isabel sosem felejtette el a kedvességét. Amikor először érkezett Amerikába, úgy érezte, újjáéledt titokzatos múltja poraiból, akár egy főnixmadár. Természetesen azonnal bajba került. Helena és a Moon Lake Lodge hölgyei a segítségére siettek, s biztonságos menedéket kínáltak számára.
Most, hogy vallomást tett Helenának, eljött az ideje, hogy valami új dologba fogjon. Isabel nem tudta, mire számíthat, amikor San Franciscóba ér, de természetesen ő így, tele meglepetések sorozatával szerette élni az életét. Ily módon sosem fenyegette az a veszély, hogy esetleg unatkozni fog. Csak nagyon ritkán, sebezhető pillanataiban érezte a magányosság fantomfájdalmát. Egyértelmű tényként kezelte, hogy a melankólia az ostobák menedéke, és teljes bizonyossággal elmondható, hogy időközben hozzászokott ehhez az érzéshez.
Eltökélte magát, hogy kiűzi a szívéből a vágyódást, így kinyitotta a Képes vasúti kalauzt és átfutotta a célállomásról írt száraz tényeket. Utazásai során azt tapasztalta, hogy a helyiek már azt is elbűvölőnek találják, ha az ember némi érdeklődést mutat a településük iránt. Szerettek eldicsekedni a városuk szépségével és nevezetességeivel, Isabel pedig tudta, hogyan lopja be magát a szívükbe. Csak annyit kellett tennie, hogy csodálattal és elismeréssel beszél a városukról, sőt megfűszerezi még azzal, hogy bevallja, mennyire irigyli őket, amiért olyan szerencsések, hogy egy New Yorkhoz, Georgetownhoz, Saratoga Springshez vagy Chicagóhoz hasonló, fényűző helyen élhetnek. A többség örömmel hitte el, hogy a lakóhelye maga a földi paradicsom.
Isabel mindennél jobban szerette az utazás izgalmát és az ismeretlen csábítását, elvégre sosem tudhatta, hogy miféle kalandok várnak rá egy új helyen.
Talán rábukkan arra, amit már oly régóta keres – egy helyre, amelyet az otthonának nevezhet.
Félresöpörte a kósza gondolatot, és hagyta, hogy messzire szálljon, mint a füst a mozdony kazánjának kéményén át. Füttyszó hallatszott, a vonat pedig lassított, mire az utasok valamennyien fészkelődni kezdtek és a nyakukat tekergetve kémleltek ki az ablakon, hátha megpillanthatják San Franciscót. Amikor azonban Isabel kinézett, ugyanazokat a sötét színű dombokat és zsenge hajtásoktól zöldellő mezőket látta, amelyek útjukat szegélyezték, amióta csak elhagyták a Sierra vidékét. Emlékeztette magát, hogy Amerikában van, ahol a vonatok köztudottan megálltak még a semmi közepén is, hogy új utasokat vegyenek fel.
A távolban egy idősebb hölgy álldogált a sínek mellett, és a vasúti társaság szabályaihoz hűen, egy sárga-fekete színű zászlócskával jelzett a vonat vezetőjének. Az asszony hatalmas, bő, fekete ruhát és széles karimájú, hegyes végű főkötőt viselt. A vállára terített rózsaszínű, kötött sál eltakarta az arca alsó részét. A vonat a kiáramló gőz sziszegése és a fémkerekek sivító hangjának kíséretében megállt.
Amint közelebb értek a zászlóhoz, Isabel töprengve felvonta a szemöldökét. Volt valami különös az asszony megjelenésében. Szokatlanul magasra nőtt, és a forróság ellenére túl vastag ruházatot viselt.
Isabel felpattant a helyéről.
– Ez nem…
A feldördülő lövés hangja elnyomta a kiáltását. Abban a pillanatban biztosan tudta, hogy nem egy újabb utast, hanem egy csapat vonatrabló banditát fognak felvenni.