Kedves szerzőnk: Nora Roberts
Kellemes olvasást kívánunk!

Heti kétszer új részeket közlünk kedvenc íróink regényeiből. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az online regények szerzői joga értelmében a történetek kizárólag olvasásra engedélyezettek. Azok magánhasználaton kívüli másolása, terjesztése, közzététele büntetőjogi felelősséget von maga után!

Baby Orang Utan hanging from a rope

Kalandos nyárelő

4. FEJEZET: Bátor tett

Isabel jól sejtette: a magas útonálló még nem végzett. A többi utastól eltérően ő nem lepődött meg azon, hogy a bűnöző nyugodtan gyűjtögette tovább a zsákmányt. A prédikátornak és a feleségének a vékony, ezüst jegygyűrűn kívül nem volt semmije. A férfi röpke pillantást vetett rájuk, majd intett a segédjének, hogy menjen tovább. Isabel egy egész kicsit megenyhült iránta.
A banditák egyre közelebb kerültek a kocsi végéhez, ahol Isabel ült. Nyugodtan várt, s látszólag mozdulatlanná dermedt a félelemtől. Valójában alaposan és figyelmesen szemrevételezte a támadók arzenálját. Kényszerből ugyan, de szakértő volt abban a témában, amelynek hallatán a legtöbb nő ájultan hanyatlott volna hátra a kereveten. A férfi a kezében pörgetett ezüstmarkolatú pisztoly mellett még a vállára akasztott, jól látható puskával és a mellényébe rejtett kisebb fegyverrel volt felszerelkezve. A banda minden tagjának csizmájában tokba csúsztatott kés lapult, amelynek markolata kikandikált. Ezek az amerikaiak! Odáig vannak a játékszereikért.
A csapat vezetője végül odafordult Isabelhez, akinek azonnal feltűnt, hogy a férfi nadrágját, valamint zakóját frissen mosták és keményítették. Nocsak, nocsak! Az úriember alkalomhoz méltóan kiöltözött.
– Hölgyem, átadná az értékeit, kérem?
Isabel tágra nyílt szemmel pislogott fel rá, miközben mesterien színészkedve ötvözte a félelmet és az ámulatot.
– Természetesen – lehelte halkan.
Éveket töltött azzal, hogy tökéletesítse előkelő, angol akcentusát, amelyet az arisztokrácia beszélt, s úgy tűnt, a támadójuk elégedett volt azzal, amit látott és hallott. Isabel mélyen a férfi szemébe nézett, majd ráérősen, egyesével húzta le az ujjairól a kesztyűt. Levette a Spanyolországban vásárolt, aranyozott, tűzzománc, majd az Indonéziában kapott, domborúra csiszolt vérkővel díszített gyűrűt, és mindkettőt az ellenszenves segéd zsákjába dobta. Ezután felállt, és lassan lecsavarta az egyik, majd a másik fülbevalója kapcsát.
Mindez idő alatt a tekintetét egy pillanatra sem fordította el a férfiról. A banditát szemmel láthatóan nemcsak a zsákmány, de Isabel is érdekelte. A szeme végigsimogatta a testét anélkül, hogy hozzáért volna, s elidőzött kissé szétnyílt ajkán, majd a mellén.
Isabel akarata ellenére beleborzongott az ismeretlen érzés élményébe. Az arca szokatlanul forró pírba borult, miközben azon kapta magát, hogy minden apró mozzanatot megfigyel. A nyitott ing V nyakából kikandikáló, izgató, fekete szőrszálakat, a pisztolyra simuló erős kéz finomságát és az apró heget, amely a himlő után maradt a férfi homlokán.
Miután átadta neki a fülbevalóját, Isabel bátran előrelépett, s így olyan közel került a banditához, hogy érezte a testéből áradó meleget, valamint a borotválkozáshoz használt szappan illatát. A szoknyája szegélye súrolta a fényes, fekete csizmát.
– Most pedig a nyakláncot is – hangzott fel az érzéki suttogás, amely olyan halk volt, hogy a lánynak még közelebb kellett lépnie, hogy hallja.
Isabel a nyelve hegyével megnedvesítette az ajkát.
– Mindig gondot okoz a kapocs – vallotta be, miközben kecsesen felemelte a karját, és hátra nyúlt a nyakához, majd egy ideig bíbelődött az ékszerrel.
A nyaklánc Tiffanynál készült. Még New Orleansban nyerte, a fáraó nevezetű kártyajátékon egy tiszta és szabályszerű kör után, de gyanította, hogy ez az információ egy cseppet sem érdekelné a rablót és a cimboráit. A férfiak tekintetében megjelenő mohó kifejezés biztosította arról, hogy az irányítás lassan átkerül a kezébe. A testtartása rendkívül kihívó volt, és a mellére feszülő vászonblúz kihangsúlyozta az alakját.
A férfiak annyira kiszámítható teremtmények! Még egy ilyen súlyos bűntény elkövetése közben is könnyedén elterelhető a figyelmük. Jól ismerte a viselkedésüket, s ez már nem egyszer megmentette az életét.
– Jóságos ég! – csóválta meg a fejét, s az ajkát színpadiasan lebiggyesztette. – Attól tartok, hogy beakadt. Segítene?
A bandita habozás nélkül a tokjába tette hatalmas pisztolyát, de a szíjat nem csatolta vissza rá. Isabel barátságosan rámosolygott, majd felemelte a haját, hogy láthatóvá válhasson a nyaka. A pattanásos arcú segédet levette a lábáról, ezt elárulta a férfi zihálása. A bandavezér hatalmas ujjai meglepően fürgék voltak, s az érintése gyengédségre vallott, ahogy levette az ékszert a lány nyakáról. Isabel hallotta, ahogy egy pillanatra elakad a lélegzete, és a szája elé kötött kendő fel-le emelkedik.
– Hiányozni fog ez az ékszer – mormolta elkeseredetten, majd rendkívül lassan, a kihívó testhelyzetet megtartva, előhúzott a háta mögül egy gyöngyház markolatú, rövid csövű pisztolyt, amelyet a vészhelyzet első perceiben rejtett el. – De nem sokáig – tette még hozzá, majd egy szempillantás alatt előrántotta az apró fegyvert és a csövét a magas férfi álla alá szorította. – Tudják, uraim – mondta, miközben ügyesen elvette a vezér pisztolyát, amelyet a segédje mellkasára szegezett –, kénytelenek lesznek visszaszolgáltatni mindent, amit elloptak.