Kedves szerzőnk: Nora Roberts
Kellemes olvasást kívánunk!

Heti kétszer új részeket közlünk kedvenc íróink regényeiből. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az online regények szerzői joga értelmében a történetek kizárólag olvasásra engedélyezettek. Azok magánhasználaton kívüli másolása, terjesztése, közzététele büntetőjogi felelősséget von maga után!

Baby Orang Utan hanging from a rope

Kalandos nyárelő

5. FEJEZET: Az engedetlen utas

A vonatrabló a történtek ellenére vérlázítóan elbűvölő volt, ahogy a kezét a magasba tartva engedelmeskedett Isabel parancsának. A kormányzó sietve előrelépett és elvette a férfi vállán lógó puskát. Isabelnek kellett felhívnia a figyelmét a csizmában rejtőző vadászkésre és a mellény alatt lapuló fegyverre is. Bátran lerántotta a kendőt, és azonnal látta, hogy a sejtése beigazolódott. A támadó rendkívül vonzó látványt nyújtott. Tökéletes vonalú ajka és szögletes álla volt, s amikor a napfény megvilágította kivételesen szép arcát, látszott, hogy az állán apró gödröcske van.
– Jóságos ég! – sóhajtott fel Isabel. – Maga a legvonzóbb tolvaj, akit valaha láttam.
– Nem, drágaságom – mondta a férfi –, ez a cím magát illeti.
– Én nem vagyok tolvaj! – felelte a lány. Legalábbis már nem.
– A szívemet mégis sikerült elrabolnia.
– Ez egyáltalán nem vicces!
Isabel a férfi segítőjére emelte a pisztolyát, és intett neki, hogy dobja a földre a zsákot, majd hagyja ott a fegyverét és tűnjön el. A gyáva féreg tiltakozás nélkül kereket oldott. Figyelmeztette a többieket, hogy a vezérüket elfogták, majd veszekedés hangja hallatszott. Nyilvánvaló volt, hogy a banda tagjai arról tanácskoznak, szembeszálljanak-e az ellenféllel, vagy sem. A vitát a kormányzó maga döntötte el, akiről kiderült, hogy igazi mesterlövész. Az elvett fegyverrel nem puffantott le ugyan senkit, de a gyors egymásutánban leadott lövések rémisztő hangzavarral és jókora porfelhővel jártak.
A banditák másodperceken belül lóra pattantak és elvágtattak a zsákmányukkal. A fekete ló a gazdája nélkül is ösztönösen követte a társait.
– Na, ennyit a hűségről – morogta a bandita.
– Esküszöm, hogy ezért felakasztatom! – mennydörögte Markham kormányzó.
– Ülj le, Henry drágám, és hagyd, hogy a biztonsági emberek tegyék a dolgukat! – figyelmeztette a felesége.
– Ha tették volna a dolgukat, akkor mindez nem történik meg – mutatott rá bölcsen Isabel.
A prédikátor kibotorkált a kocsiból, hogy szabadon engedje a Pinkerton Nyomozóiroda rangidős ügynökét és a helyettesét, valamint a személyzetet. A feldúlt postavagont visszacsatolták a szerelvényhez, s mivel már valamennyien alig várták, hogy elindulhassanak San Franciscóba, a lokomotív a banditák eltűnése után szinte azonnal nekilódult. A biztonsági embereket a Pullman kocsiba vitték.
– Mindketten csúnyán megsérültek – mondta a prédikátor. A felesége vizet és tiszta ruhát kért, hogy elállíthassa a vérzést. Az ügynökök egyike fejsérülést szenvedett, a másik pedig a jobb karján sebesült meg.
A kormányzó riadt tekintete ide-oda járt a bandavezér és Isabel között.
– Ne aggódjon, uram – mondta a lány kimérten –, itt maradok az út hátralévő részében és Mr… – elhallgatott és a tekintete a magas férfira siklott. Képtelen volt elviselni a gondolatot, hogy ezt a tökéletes orrot betörhetik, az érzéki ajkat pedig elcsúfíthatja és felszakíthatja egy jól irányzott ütés. Teljesen megbabonázta az idegen. Belehabarodott, ez nem vitás. Ritkán fordult elő, hogy egy férfi felkeltette az érdeklődését, így aztán elhatározta, hogy utánajár, mi okozza a bizsergető, tiltott érzést, amelybe beleborzongott.
– Reaves. Christian Darrow Reaves – mutatkozott be a férfi. – Egyébként Kit néven ismernek.
– Szóval Mr. Reaves mellettem marad. Ha akarja, hozzábilincselheti az ülés karfájához, amíg San Franciscóba érünk.