Kedves szerzőnk: Nora Roberts
Kellemes olvasást kívánunk!

Heti kétszer új részeket közlünk kedvenc íróink regényeiből. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az online regények szerzői joga értelmében a történetek kizárólag olvasásra engedélyezettek. Azok magánhasználaton kívüli másolása, terjesztése, közzététele büntetőjogi felelősséget von maga után!

Baby Orang Utan hanging from a rope

Kalandos nyárelő

13. FEJEZET: Épp csak hogy ép bőrrel

Isabel a két fegyverrel és az őr kulcsával zsonglőrködve kinyitotta a cella ajtaját. Kit túlságosan is megkönnyebbült ahhoz, hogy kérdéseket tegyen fel, így szó nélkül kisurrant a fogdából és megvárta, amíg a lány bezárja a helyére az őrt és a helyettesét. A rabok csoportja ismét felbolydult, de Isabel ügyet sem vetett rájuk, csak megfogta Kit szerencsétlen, feldagadt kezét, és az utca felé sietett a férfival. Az épület bejáratát két gázlámpa világította meg, így késlekedés nélkül a félhomály védelmébe menekültek. A sikátorban, ahol megpihentek, olyan mély csend honolt, hogy Isabel tisztán hallotta a férfi zihálását.
– Nem vagy valami meggyőző evangelizátor – nyögte levegőért kapkodva.
– Az álca bevált, nem? Az emberek azt látják, amit látni akarnak. Szükséged van orvosi ellátásra? – kérdezte suttogva Isabel.
– Nem, viszont el kell tűnnöm a városból.
– Menni fog egyedül?
– Bármire képes vagyok. Vagyis mégsem… Megcsókolnálak, drágaságom, de az ütésektől használhatatlanra dagadt a szám – csóválta meg a fejét, majd átölelte a lányt. Isabel néhány pillanatra átadta magát a férfi jóleső érintésének. Természetesen a folytatásra nem jutott idejük.
A börtön irányából egyre hangosabb zaj hallatszott.
– Menj! – unszolta Isabel Kitet. – Menj le a rakpartra, de siess, nehogy elfogjanak!
– Gyere velem! – kérte sürgetőn a férfi.
Isabel szeme megakadt a veszélyesen villanó tekinteten és a sérült ajkakon. Arra gondolt, hogy a férfi milyen életet él. Elbűvölő gazfickó volt, és kétségkívül eddig ismeretlen kalandokban lehetne része mellette. Izgalmat kínált, viszont kihasználta a gyanútlan embereket, és keményen dolgozó ártatlanoktól rabolt. Tisztában volt vele, hogy az élet Kit Reaves oldalán sohasem lenne unalmas.
– Nem lehet – mondta, s a hangja elcsuklott, ahogy az őszinte sajnálat hatalmába kerítette. A torka váratlanul összeszorult a feltoluló érzelmektől. – Mindkettőnk számára túl veszélyes lenne. Neked azonban sietned kell! Most rögtön indulj!
– Ne maradj itt San Franciscóban – kérte Kit. – Azok után, amit ma este tettél, nem hiszem, hogy szívesen látnak.
Isabel felnézett, és a szíve az izgatottságtól szinte szárnyra kelt.
– Már előkészítettem mindent az utazáshoz.
– Találkozzunk valahol – suttogta a férfi. – Bárhol, ahol csak szeretnéd… mondd, hogy hová menjek, és ott leszek.
A lány hatalmasat nyelt és az izmos mellkashoz szorította az arcát. Mit akar tőle a férfi? Olyasmit tud kínálni neki, amire szüksége van, vagy ő is csak egy futó kaland lesz az életében? Emlékeztette magát arra, hogy Kit ártatlan embereket rabolt ki. Kihasználta a gyengéket, és az életét kockáztatta a pénzért.
Isabel azonban szintén arról volt híres, hogy olykor-olykor kockázatot vállalt. A tűzzel játszott, amikor megteremtette látszatéletét, és úgy tett, mintha valaki más lenne. Talán az a sorsa, hogy egy Kit Reaveshez hasonló férfival legyen. Ő is utazó, gondolta. És azt akarja, hogy csatlakozzon hozzá. Ugyanakkor törvényenkívüli, egy kitaszított. A kettő között van némi különbség… Vagy nincs?
– Honoluluba megyek – mondta végül.
– Megkereslek – suttogta a férfi. – Esküszöm, hogy rád találok!
– Nem…
– Csitt! – szakította félbe hirtelen, s visszanézett a válla fölött. – Mennem kell – mondta, miközben az ujját a lány álla alá csúsztatta és felemelte a fejét, hogy a szemébe nézhessen. – Viszlát, Isabel!
A lány még három szívdobbanásnyi időt engedélyezett magának, hogy az emlékezetébe vésse a vidámságtól csillogó tekintetet és a széles vállat. Végül hátrált egy lépést, és gyengéden meglökte a férfit, hogy a sötétségbe burkolt utcákon és a város keleti részét övező, rejtekadó vad dombokon át vezető útjára bocsássa. Miután elváltak, hosszú ideig csak állt a reggeli csendben, és nézte a kikötő, ottani nevén embarcadero irányába vezető poros útra vetülő fényt.
A torkában érzett gombóc lassan eltűnt. Nem fog könnyet ejteni ezért a férfiért. Az biztos, hogy csábítóan jóképű és meglepően elbűvölő volt. Ráadásul egészséges, vérforralóan mély vonzódást érzett iránta.
Ők ketten azonban nem illettek össze. Soha többé nem fog Kit Reavesre gondolni, és másra sem pazarolja az érzéseit. Túl sok kockázattal járt, és a bandita nem olyan férfinak tűnt, aki megérte volna, hogy kockára tegye érte a szívét.
Az ösztönei azt súgták, hogy túlzottan is hasonlítanak egymásra. Kit Reaves ugyanolyan elveszett volt, mint Isabel Fish-Wooten.