Kedves szerzőnk: Nora Roberts
Kellemes olvasást kívánunk!

Heti kétszer új részeket közlünk kedvenc íróink regényeiből. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az online regények szerzői joga értelmében a történetek kizárólag olvasásra engedélyezettek. Azok magánhasználaton kívüli másolása, terjesztése, közzététele büntetőjogi felelősséget von maga után!

Baby Orang Utan hanging from a rope

Kalandos nyárelő

17. FEJEZET: A halál torkában

Egy közeledő szekér zörgése felriasztotta Isabelt az álmodozásból. Jóságos ég, mi ütött belé? Semmi szüksége arra, hogy bárki is megmentse. Mindig is tudott vigyázni magára. Egyelőre annyi volt a feladata, hogy visszaszerezze a vagyonát és a holmiját, majd keressen egy tisztességes hajót, amely a déltengerekre viszi.
Maga mögött hagyta a missziós menhelyet. Menet közben észrevette, hogy a részeg háborús veterán eltűnt a templom lépcsőjéről. Amikor a lány rábukkant a Távol-keleti Teakereskedelmi Társaság székhelyére, behúzta a nyakát, és keresztülsietett a téren. Ha szerencséje van, kirabolhatja a helyet, és kereket oldhat a pénzzel. Ha ott talál valakit, akkor a fegyverével engedelmességre és a jóvátételre bírhatja.
Odáig azonban nem jutott el. Egy hatalmas, ide-oda ringó hintó száguldott felé az utcán. A bakon ülő kocsis ostorral hajszolta a lovakat, amelyeknek a megerőltetéstől erősen habzott a szája. Isabel fedezékbe menekült egy szeméttel teli sikátorba, s a bőre is bizseregni kezdett, ahogy a zsigereiben érezte a veszély közeledtét. Éles füttyszó hasított a csendbe, és lövések zaja visszhangzott az utcákban. Észrevette, ahogy egy egyenruhás rendőr fegyverrel a kezében átrohan a terméskővel díszített téren. Isabelt lenyűgözte a férfi elszántsága, amellyel igyekezett eleget tenni a kötelességének.
Tökéletes kilátást nyújtó rejtekhelyéről látott valamit, ami a rendőrnek nem tűnhetett fel. A hintó ablakában megjelent egy jókora, régi típusú pisztoly csöve. Isabel gondolkodás nélkül kiugrott az árnyékból, és a téren lévő rendőr felé futott.
– Fedezékbe! – kiáltotta torkaszakadtából. Majdnem hasra vágódott egy földön alvó, részeg alakban, de egy ügyes ugrással kikerülte. – Vigyázzon, uram!
Újabb lövés hallatszott, majd a rendőr mindkét karja a levegőbe lendült. Az eltalált férfi a földre zuhant, és a fejére szorította a kezét. Ne, édes istenem, ne! – gondolta Isabel, miközben a sérült ember felé futott. Reménykedett abban, hogy a rendőr meghallotta a kiáltását, és még idejében sikerült elhajolnia a felé röpülő golyó elől.
Hogy elterelje a lövöldöző figyelmét, előrántotta a Coltot, és a levegőbe lőtt. Az elterelés bevált, sőt túl jól sikerült, mivel az ellenfél ezúttal rá irányította a fegyverét. Az első néhány lövés célt tévesztett, s Isabel ezúttal már az életéért futott. Többé nem lehetett a rendőr segítségére, így igyekezett egyre távolabb kerülni a tértől, és titokban reménykedett, hogy sikerül kereket oldania.
Hirtelen azonban egy golyó süvítése törte meg a csendet, aztán érezte, ahogy a lövedék a húsába mar. Az erőteljes ütés nyomán a levegőbe repült, majd tompa puffanással a földre zuhant. A becsapódás erejétől a lélegzete is elakadt.
Úgy érezte, annak ellenére, hogy a szárazföldön van, menten megfullad. Képtelen volt lélegezni és megszólalni, sőt még abban sem volt biztos, hogy meghalt vagy életben van-e.