Kedves szerzőnk: Nora Roberts
Kellemes olvasást kívánunk!

Heti kétszer új részeket közlünk kedvenc íróink regényeiből. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az online regények szerzői joga értelmében a történetek kizárólag olvasásra engedélyezettek. Azok magánhasználaton kívüli másolása, terjesztése, közzététele büntetőjogi felelősséget von maga után!

Baby Orang Utan hanging from a rope

Kalandos nyárelő

18. FEJEZET: Végveszélyben

Isabel még esés közben is vissza tudta dugni a pisztolyát a kabátzsebébe. Ha túléli ezt a kalamajkát, talán szüksége lehet rá.
Egyedül a nemrég elsütött fegyver forró csöve szolgáltatott számára némi meleget. Eszébe jutott a táskája, amely még mindig a vállán lógott, és azon töprengett, hogy milyen sorsra jut hű társa. Vajon miután meghalt, megtalálja valaki, és megérti, hogy nem önszántából vált ilyenné, és minden tőle telhetőt megtett azért, hogy egyedül is túléljen a világban?
Ezek a gondolatok futottak át az agyán, miközben lassan, szinte kecsesen a téglából készült úttestre zuhant. A szeme sarkából látta, amint fény villan egy üvegablak sárga négyzetében, és átfutott az agyán, hogy talán a missziós menhely épületét látja, amely előtt korábban elhaladt. Előfordulhat, hogy életében először valóban szüksége van némi segítségre.
Még felkiáltani sem tudott, egy hang sem jött ki a torkán. A tüdeje egész egyszerűen megszűnt működni. Még egy pislogásra sem telt tőle.
Sietve közeledő léptek zaja hangzott fel.
– Azt hagyjátok! – mondta egy helyzethez nem illő, kulturált hang. – Pisco és Punch majd megszabadulnak a holttesttől.
– Ezt ők is tudják?
Jóságos ég! – gondolta Isabel. Megszabadulnak a holttesttől? Azt hiszik, hogy már meghalt? Ha kiderül, hogy tévedtek, végeznek vele?
– Mindkettő gazfickó, úgyhogy pénzért bármire hajlandóak.
Jaj, ne! Isabelnek eszébe jutott, hogy már figyelmeztették a csempészekkel kapcsolatban.
Valaki felvette a táskáját, majd ismét léptek zaja hallatszott. Isabel nem tudott tiltakozni vagy akár felkiáltani, de rájött, hogy jobban teszi, ha halottnak tetteti magát. Nem esett nehezére, mivel valószínűleg amúgy is rövidesen a halál kapujában áll majd.
Az idő telt. A percekből órák lettek, legalábbis ő így érezte.
Hol elvesztette az eszméletét, hol magához tért. A sötétségből világosság lett, majd ismét minden elsötétült körülötte. Azon töprengett, vajon mi történt a bátor rendőrrel. És mi lesz az ő sorsa.