Kedves szerzőnk: Nora Roberts
Kellemes olvasást kívánunk!

Heti kétszer új részeket közlünk kedvenc íróink regényeiből. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az online regények szerzői joga értelmében a történetek kizárólag olvasásra engedélyezettek. Azok magánhasználaton kívüli másolása, terjesztése, közzététele büntetőjogi felelősséget von maga után!

Baby Orang Utan hanging from a rope

Miss Bell eljegyzése

1. FEJEZET

Hertfordshire, 1815 szeptembere



Eliza Bell űzött vadként rohant előre az erdőben, reménykedve, hogy Laurence Allen még most is ott vár rá a patak túlpartján megbúvó tisztáson. Félórás késésben volt, ami jelentősen megkurtítja majd az aznapi találkájukra rendelkezésre álló, amúgy is rövidre szabott időt. Nem volt egyszerű kilopóznia a Huntford-birtokról, főleg nem azokat az aggodalomra okot adó történéseket követően, amelyek felizgatták az egész ház népét, beleértve a vendégségbe érkezett látogatókat is. Mostohaanyja a szokásosnál is zsémbesebb volt, még bárdolatlanabbul utasítgatta és kritizálta Elizát.
Eliza a lépteit tovább szaporázva átugrott egy pocsolyán, majd félresöpört az útjából egy lecsüngő ágat. A kétségbeesés hajtotta Laurence felé, hogy még egyszer kiélvezhesse a pillanat örömét, miszerint van valaki, akinek ő kell, és aki dédelgeti. A mostohaanyja égett a vágytól, hogy elüldözze a háztól, a bálra is csak azért hozta magával, hogy férjhez adja. Elizát egyáltalán nem lelkesítette az úriemberekkel való társalgás, ahogy a többi fiatal hölggyel folytatott beszélgetés sem. Egyedül a kedvesével való következő találkája járt az eszében, sóváran gondolt a napra, amikor végre bejelenthetik az eljegyzésüket, és örökre együtt lehetnek.
Amint a fák takarásából előbukkant a tisztás, Eliza jókedve egy szempillantás alatt lelohadt. Az általában lassú folyású csermely, amelyen át kellett kelnie, kiáradt a medréből, és az előző esti vihar hatására zubogó hegyi patakká duzzadt. Az a fránya vihar volt az oka a ma reggeli érzelmi kitörésnek is a nappaliban ücsörgő vendéglátójuk, Lady Huntford és Miss Radcliff, a nevelőnő között.
Bár a drámai végkifejlet izgalmasnak tűnt, Elizát túlságosan lefoglalta saját, már-már botrányos viszonya, semhogy a nevelőnő Preston őrnagy iránt tanúsított, állítólagos meggondolatlan viselkedése lázba hozta volna. Kettejük kapcsolata különben sem hatott rá az újdonság erejével, mivel egyik nap a Laurence-szel való találkáját követően hazafelé menet meglátta a mátkapárt az erdőben. A dologról senkinek sem beszélt. Nem volt értelme lerombolni boldogságuk lopott pillanatait, amikor az anyatermészetet is beleértve az ő boldogságát is megannyi tényező veszélyeztette.
– Laurence, most hogy jussak el magához?
Kétségei voltak afelől, hogy a dolgok ugyanolyan jól alakulnak majd számára, mint ahogy alakultak a nevelőnő esetében. Laurence szerelmét leszámítva alig maradt valamije apja öt évvel azelőtt bekövetkezett halála óta. Attól fogva kizárólag mostohaanyja könyörületére számíthat. Jövendőbelije állhatatossága nem kevésbé nyugtalanította. Az édesanyja és az édesapja elhunytak, a barátaik pedig, akik tulajdon leányaik miatt aggódtak, szépen lassan elmaradoztak, semhogy ővele törődtek volna. A mostohaanyja és a mostohanővére sosem szívelte. Ettől néha a szerelem erejébe vetett hite is megrendült.
Nem! Laurence szerelme megkérdőjelezhetetlen. Az volt akkor is, valahányszor a férfit a Királyi Haditengerészet fregattkapitányaként a kötelesség elszólította, legalábbis Eliza így vélte.
Nyugtalanul járkált fel s alá a patak partján. Akárhányszor a férfi hazatért, mindig volt valami kifogás, ami miatt nem házasodhattak össze. Talán Laurence is csak tetteti, hogy szerelmes belé, ahogy a mostohaanyja is tette az apjával. Az asszony teljesen rabul ejtette, és a búskomor gyászába temetkező apja bedőlt neki. Az illúzió röviddel az esküvő után elillant, egyaránt boldogtalanná téve Elizát és az apját. Most pedig attól félt, hogy Laurence is összetöri a szívét.
Szeme a hömpölygő áradaton túlra kémlelt, Laurence nyomát kereste. A férfi túlságosan tisztességes, semhogy érzéketlenül a lelkébe tiporjon, és semmi oka sem volt rá, hogy színlelje érzelmeit. Elizának nem volt vagyona, sem előkelő rangja, szerelmén kívül semmit sem ajánlhatott a férfinak.
Ismét eltöprengett azon, vajon a férfi miért vesződik vele.