Kedves szerzőnk: Nora Roberts
Kellemes olvasást kívánunk!

Heti kétszer új részeket közlünk kedvenc íróink regényeiből. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az online regények szerzői joga értelmében a történetek kizárólag olvasásra engedélyezettek. Azok magánhasználaton kívüli másolása, terjesztése, közzététele büntetőjogi felelősséget von maga után!

Baby Orang Utan hanging from a rope

Miss Bell eljegyzése

11. FEJEZET

– Hogy érted, hogy nem volt ott? – kérdezte türelmetlenül Laurence.
Az édesanyjuk mellett ücsörgő dr. Manning felemelte tekintetét, és a fivérek szóváltását hallva a homlokát ráncolta. A nyitott ablakon keresztül beáramló hűvös levegő hatására a beteg légzése könnyebbé vált, de még mindig lázban égett, ami aggasztó volt.
– Odamentem, ahová mondtad – suttogta Jamison, amikor Laurence félrevonta. – Mivel Taylor atyához gyalog járok, kiismerem magam az erdőben, és ő nem volt ott. Szólongattam, de hiába.
– Köszönöm, hogy megtetted. Ügyes voltál. Most menj, és ülj oda dr. Manning mellé! – Laurence meglapogatta az öccse hátát.
Odakinn kezdett beborulni. Eliza nyilván elunta a várakozást, és ő nem hibáztatta érte. Magát annál inkább. Ha nem ment volna bele az eljegyzésük titokban tartásába, bizonyára akadtak volna olyanok, akiknek a segítségére számíthatott volna. Most nem tehet mást, mint hogy üzenetet küld Elizának azt remélve, a lány bízik még benne annyira, hogy a sorsát az ő kezébe teszi le. Az asszony a faluból hamarosan újra itt lesz, és neki van egy unokatestvére, aki inasként szolgál a Huntford-birtokon. Őt kéri meg majd, hogy továbbítsa az üzenetét Elizának, amelyben elmagyarázza, mi történt, és megkéri, hogy jöjjön ide.


***


– Uram, az unokatestvérem azt mondta, hogy ma reggel összepakoltak, és a londoni házukba indultak. – A kerekded, vaskos karú asszonyság visszaadta neki az üzenetet.
– Londonba? – lohadt le Laurence jókedve egyszeriben.
Mrs. Bell máris keresztülvinni látszik tervét, amelyet Eliza eltávolítására eszelt ki. Miután nem ment el a tegnap esti találkájukra, Eliza nyilván nagyon várt tőle valamiféle üzenetet. Bár most is megtett minden tőle telhetőt, ezúttal sem járt sikerrel. Csalódást okozott neki, és el tudta képzelni, hogy kedvese mit gondolhat róla és a szerelméről.
A kis cetlit a zsebébe gyűrte, majd amikor az asszony távozott, az ablakhoz ment. Az udvart felverte a gaz, a távolabbi mezőkön azonban aranybarnán virított a búza, és végre-valahára jó termés ígérkezett. De ha így is lesz, a gabonaárak mélyponton vannak, és valószínűleg nem kapnak érte annyi pénzt, amely a megélhetésüket önmagában megoldaná. Hála az égnek, a négyzetes alaprajzú téglaház masszív volt, a tető sem szivárgott, ám ez nem lesz így örökké.
– Allen kapitány, egy szóra! – fordult hozzá ellentmondást nem tűrő hangon dr. Manning.
Laurence figyelmesen végighallgatta az orvos javaslatát arról, milyen kezelésre volna szüksége az édesanyjának, amelyek közül néhány nem kevés pénzbe került. Nem mehet Eliza után, addig semmiképp sem, amíg az édesanyja állapota nem javul. Akkor azonnal ír neki, és biztosítja róla, hogy még mindig szereti, és el akarja venni. Valahonnan előteremt annyi pénzt, amely elegendő lesz Elizának az útiköltségre, akár ide, vagy valahová máshová, Skóciához közel. Ott fogja várni, és minden jóra fordul. Ebbe a reménysugárba kapaszkodott, miközben dr. Manning aggasztó beszámolóját hallgatta édesanyja állapotát illetően. Soha nem rettent vissza az elébe gördülő akadályoktól, ha a családja és Oakland Place biztonságáról volt szó. Ahogy azt sem fogja hagyni, hogy bármi elválassza Elizától.