Kedves szerzőnk: Nora Roberts
Kellemes olvasást kívánunk!

Heti kétszer új részeket közlünk kedvenc íróink regényeiből. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az online regények szerzői joga értelmében a történetek kizárólag olvasásra engedélyezettek. Azok magánhasználaton kívüli másolása, terjesztése, közzététele büntetőjogi felelősséget von maga után!

Baby Orang Utan hanging from a rope

Miss Bell eljegyzése

15. FEJEZET

Egy héttel betegségének ama rettenetes éjszakáját követően Mrs. Allen felült az ágyában, és jóízűen elfogyasztott egy nagy tányér marhahúslevest. Zihálása alábbhagyott, ahogy szörnyen magas láza is lement, az arca pedig pirospozsgásabb lett.
– Bámulatos gyorsasággal javul az állapota. – Ahogy ott ült a betege mellett, dr. Manning arcáról sugárzott a derű. – Még egy hét, és újra egészséges lesz.
Laurence köszönetet mondott az orvosnak, majd megkérte az asszonyt, aki a faluból járt hozzájuk naponta takarítani és főzni, hogy kísérje ki a férfit.
– Most, hogy már jobban vagyok, elmondhatod végre, mi történt közted és Miss Bell között. Miért nincs még itt? És miért nem vagy boldog házasember? – kérdezte az édesanyja, miközben Laurence félretette az üres tányért.
– Az eljegyzésünknek vége. – Elmesélte, hogy nem tudott elmenni az Elizával való találkájára az erdőbe, hogy a lány elutazott a Huntford-birtokról, és hogy az elmúlt héten Londonba küldött leveleire, amelyekben megpróbálta elmagyarázni a helyzetet, máig nem érkezett válasz.
Azt gondolta, hogy Eliza megértette, milyen szerep hárul rá a családban, és hogy kötelességei vannak. Elég erősnek hitte a lány iránta érzett szerelmét ahhoz, hogy egy aprócska félreértés közéjük álljon. Tévedett.
– Butaság. Nyilván van rá megfelelő magyarázat, miért nem válaszolt. Lehetséges, hogy a mostohaanyja keze van a dologban? – tűnődött az asszony.
– Először magam is így véltem, de minél több idő telik el, annál inkább kétlem. Ha fontos lennék a számára, megtalálná a módját, hogy kapcsolatba lépjen velem, ahogy korábban is. – Leült az anyja mellé.
– Akkor el kell menned Londonba, és ki kell derítened, hogy áll a helyzet, még mielőtt elutazik Oroszországba, mert akkor végleg lemondhatsz róla.
– Anyám, most nem hagyhatom magára. – Nem bocsátaná meg magának, ha bármi történne a távollétében, lett légyen az az asszony állapotának rosszabbra fordulása, vagy annál is rosszabb. Ahogy Jamisonre se szerette volna rátestálni a felelősség terhét, amit az édesanyjukról való gondoskodás jelent. Öccsének már így is épp elégszer kellett állnia a sarat, valahányszor ő tengerre szállt.
– Ugyan már! Ennél nehezebb helyzetben is voltam a távollétedben. – Édesanyja sürgetőn legyintett. – Pár napig tudlak nélkülözni.
– Hiábavaló út volna.
– Nem, ha ismét mosolyogni látlak. Mindig nyilvánvaló volt számomra, mikor találkoztál Miss Bell-lel. Olyankor az a fajta mosoly jelent meg az arcodon, ami utoljára kisfiú korodban. Olyan sok mindent tettél értem, Jamisonért és Oakland Place-ért, megérdemled, hogy végre saját magadért is tegyél valamit.
– Mi van, ha már nem kellek neki? – Ha Eliza elutazna a nagynénjével Oroszországba, lehet, hogy találna magának egy előkelő származású és gazdag férfit, aki mindent megadhatna neki, amit ő nem képes, és aki habozás nélkül oltár elé vezetné. Tétovázásának köszönhetően éveket vesztegetett el, ahelyett hogy feleségül vette volna.
– Akkor legalább megtudod az igazat, de szerintem nem így áll a dolog. Szeret téged, ahogy te is őt, és ezt mindkettőtöknek be kell látnotok, különben boldogtalanok lesztek. Ne mondj le róla!
Az édesanyjának igaza van. Még soha az életben nem hátrált meg semmi elől. Akkor sem, amikor kénytelen volt kifizetni a birtok adósságait, vagy szembe kellett néznie anyja betegségével, ahogy akkor sem, amikor felverekedte magát jelentéktelen tengerészkadétból fregattkapitánnyá.
Nem adja fel, küzdeni fog Elizáért!