Kedves szerzőnk: Nora Roberts
Kellemes olvasást kívánunk!

Heti kétszer új részeket közlünk kedvenc íróink regényeiből. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az online regények szerzői joga értelmében a történetek kizárólag olvasásra engedélyezettek. Azok magánhasználaton kívüli másolása, terjesztése, közzététele büntetőjogi felelősséget von maga után!

Baby Orang Utan hanging from a rope

Miss Bell eljegyzése

16. FEJEZET

Sophia néni segítségére lenni messze több örömet okozott Elizának, mint bármi más, amit eddig a mostohaanyjának kényszerült elvégezni. Az özvegy grófné napjai általában azzal teltek, hogy orosz diplomatákkal, angol arisztokratákkal és magas rangú katonatisztekkel találkozott, akik égtek a vágytól, hogy a tiszteletüket tegyék nála, vagy hogy külügyekben kikérjék bölcs tanácsát. A londoni társaság lelke volt, és angol kormánykörökben is jó kapcsolatokkal rendelkezett, annak ellenére, hogy sokáig élt külföldön.
Aztán egy szép napon Mrs. Bell is beállított hozzá, és Eliza borzasztóan megrémült.
A szalon ajtaja előtt állt, és hallgatózott. Aggodalma minden szó hallatán egyre nőtt.
– Természetesen az összes levelet elégettem, őt pedig azonnal elküldtem, amikor egyszer csak az az alak felbukkant a semmiből, és ott állt a küszöbön, de úgy éreztem, fel kell magát világosítanom a társalkodónője jelleméről – közölte szipákolva Mrs. Bell.
Laurence tehát írt nekem, és eljött Londonba is, hogy lásson!
Eliza alig bírt nyugton maradni, örömében legszívesebben ugrándozott volna. Aztán ugyanolyan hirtelen vissza is zökkent a valóságba. A férfi valószínűleg azért írt neki, hogy hivatalosan is felbontsa az eljegyzésüket, és felkeresni is csak azért kereste fel, hogy pontot tegyen az ügy végére, mivel a leveleire nem válaszolt.
– Biztos vagyok benne, hogy kizárólag az én érdekemben cselekedett, és a jó szándék vezérelte – válaszolta Sophia néni. – További szép napot, Mrs. Bell!
Mrs. Akolov kikísérte Mrs. Bellt, aki győzedelmes pillantást vetett Elizára, amint elhaladt mellette.
– Eliza, gyere be, kérlek! – szólította Sophia néni.
Sejtette, hogy unokahúga hallgatózott, ahogy nagynénje megbízásából máskor is elég gyakran, amikor fontos emberek érkeztek látogatóba. Sophia néni ugyanis kíváncsi volt arra, milyen benyomást keltettek benne a vendégei, ám Eliza most félt, hogy a nagynénje soha többé nem lesz jó véleménnyel róla. A mostohaanyja olyan színben tüntette fel, mintha ő és Laurence szeretők lettek volna. Minden tőle telhetőt megtett, hogy Eliza jó hírét sárba tiporja. Ó, mennyire gyűlölte, hogy ilyen helyzetbe hozta a mostohaanyja!
– Mrs. Bell úgy véli, hogy te és Allen kapitány botrányos viszonyba bocsátkoztatok. Így van? – kérdezte Sophia néni, amikor Eliza letelepedett mellé.
Eliza habozott. Elképzelhető, hogy a diplomáciai körökben köztiszteletnek örvendő Sophia néni nem venné jó néven titkos eljegyzését és meghiúsult szökését. Lehetséges, hogy mindez nagynénje véleménye szerint éppúgy ártana az ő jó hírének, mint ahogy Mrs. Bell szerint ártott volna Theodosiáénak.
Ám nagynénje kedves szemébe nézve Eliza aggodalma elszállt, és vallomása a titkos szerelemről, illetve a bánatról, amely miatt oly sokáig emésztette magát, egyszeriben kibukott belőle. Zokogva mesélt el Sophia néninek mindent, elejétől a végéig. Elmagyarázta, hogy a felelősség és a pénz, mint legfontosabb akadály mindig is közéjük állt. Beszélt a férfi iránta táplált érzéseivel kapcsolatos kétségeiről, és arról, hogy miután kedvese nem ment el az utolsó találkájukra az erdőbe, a kétségei beigazolódtak. Laurence-t leszámítva soha senki nem figyelt úgy oda rá, mint Sophia néni tette azokban a percekben. Ám ahelyett, hogy hamis szavakkal bátorította volna, csak ült mellette türelmesen, és hallgatott.
– Annyira szerettem volna, ha Laurence olyan társ lenne, aki igazán törődik velem, még a távollétében is! De nem kellett volna hinnem a szerelmében. Eddig mindenki, aki valaha szeretett, így vagy úgy, de elhagyott.
A kijelentést követően Eliza könnyei elapadtak. A fájdalom és a veszteség érzése szinte kibírhatatlan erővel taglózta le. Nem volt helyes a holtakat hibáztatni, de a szülei elmentek, ő pedig egyedül maradt.
Eliza arra várt, hogy a nagynénje pár szóval bátorítsa, ám ő ehelyett felállt, és csak ennyit mondott:
– Gyere velem! Van egy ötletem, ami lehet, hogy mindent megváltoztat, amit eddig hittél.