Kedves szerzőnk: Nora Roberts
Kellemes olvasást kívánunk!

Heti kétszer új részeket közlünk kedvenc íróink regényeiből. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az online regények szerzői joga értelmében a történetek kizárólag olvasásra engedélyezettek. Azok magánhasználaton kívüli másolása, terjesztése, közzététele büntetőjogi felelősséget von maga után!

Baby Orang Utan hanging from a rope

Miss Bell eljegyzése

18. FEJEZET

Laurence ott állt a bálterem közepén elegáns egyenruhájában, mellkasán jól megérdemelt kitüntetései csillogtak. Az előkelő urak és hölgyek hivalkodó sokaságát bámulta, akik vagy a terem közepén táncoltak, vagy végeláthatatlan üdvözlések közepette sorjáztak el mellette, néha-néha pedig beszédbe elegyedtek vele. Ismét azon kezdett morfondírozni, hogy Harvey altengernagy vajon mi a csodának hívta meg. Nem mondhatta el magáról, hogy egy herceg másodszülött fia, akit származása okán a társaság előszeretettel udvarolt körbe, csak egy egyszerű földbirtokos örököse volt, aki köztudottan nagy hamiskártyás hírében állt. Bármi vezérelte is a felettesét, hamar magára hagyta a kártyaszalon kedvéért. Laurence épp azon volt, hogy búcsút int a bálnak, amikor a terem túlsó végében hirtelen megakadt valakin a szeme.
– Lady Ruszanov és Miss Elizabeth Bell! – jelentette be őket a lakáj túlharsogva a zajongó tömeget.
Az újonnan érkezőket a terem minden szegletéből kíváncsi pillantások övezték.
Laurence csodálkozva meredt Elizára, aki egy pillanatra megtorpant a lépcső tetején. Királykék szaténból varrt, szemkápráztató ruhakölteményében kirítt a vendégseregből. Nyakéke és fülönfüggője csillámló zafírral meg gyémánttal volt tele.
Nem csoda, hogy nem válaszolt a leveleire. A tizedét sem nyújthatja neki, mint amit a nagynénje. Ez nem az ő Elizája. Eleddig úgy tűnt, hogy a szívén kívül a lány nem vágyik semmi másra – sem a rangjára, sem pedig a vagyonára, csakis kizárólag ő érdekli.
De ha így lenne, akkor miért vette semmibe a leveleimet?
A tiara, amely Eliza dús barna haját díszítette, szinte szikrázott. A lány tekintetével végigpásztázta a termet, mintha keresne valakit. Aztán kék szeme, amelyet kiemelt a ruhája színe, megállapodott. Őrajta! Mintha bizonytalanság tükröződött volna benne, amikor a tekintetét hirtelen elfordította, és mondott valamit a nagynénjének. Miután Lady Ruszanov míves kidolgozású, aranykeretes szemüvegén keresztül szemügyre vette őt, sietve lejöttek a lépcsőn, és elvegyültek a vendégek között.
Laurence keze többször egymás után ökölbe szorult, amint nézte őket, ahogy feléje tartva átvágnak a tömegen. Aznap reggel Mrs. Bell úgy tájékoztatta, hogy Eliza soha többé nem kívánja látni, erre föl most itt van teljes díszben, mit sem törődve a többi őt csodáló úriemberrel, és felé közeleg. Vajon csak azért, hogy leszólja, amiért csalódást okozott neki, vagy azért, mert még most is érdeklődik iránta? Csupán egy módja van, hogy kiderítse.
Úgy döntött, elébük siet, amikor észrevette, hogy Mrs. Bell és a leánya feltartóztatja Elizát és a nagynénjét.


****


– Lady Ruszanov, meglep, hogy azok után, amiről ma reggel beszélgettünk, Miss Bellt a társaságában látom. – Mrs. Bell rosszalló arckifejezéssel nézett Elizára, mintha csak valami utcagyerek volna, aki titokban besurrant a bálba. A mellette álló Theodosia arcára szintén felháborodás ült ki.
Eliza kétségbeesetten markolta legyezőjét, bizton számítva rá, hogy Eszterházy hercegnő máris ott terem, és kidobatja, ám Sophia néni rendíthetetlennek tűnt, és egy pillanatra sem veszítette el a lélekjelenlétét.
– Köszönjük, Mrs. Bell, hogy tájékoztatott bennünket Allen fregattkapitányról. Roppant kedves volt magától, hogy tudatta velünk, a kapitány úr Miss Bell után kutat – válaszolta Lady Ruszanov, mintha csak Mrs. Bell szívességet tett volna nekik, és ármánykodásával nem próbált volna meg mindent tönkrezúzni.
Mrs. Bell a füle tövéig elvörösödött, majd esetlenül pukedlizett.
– Részemről a szerencse.
Theodosia annyira megdöbbent a nem várt fordulattól, hogy csak arra futotta tőle, hogy leesett állal bámulja Eliza meseszép öltözékét.
– Jöjjön, Miss Bell, a kapitány úr már várja! – Sophia néni intett Elizának, hogy kövesse.
A lány kihúzta magát, majd nénikéjééhez hasonló magabiztosságot sugározva elvonult mostohaanyja és mostohanővére mellett. A figyelmét azonban túlságosan lekötötte Laurence, semmint kiélvezte volna, hogy sikerült nekik kellemetlen perceket szerezniük.
A férfi egy oszlop mellett állt, és pont olyan megingathatatlannak tűnt, mint a grandiózus bálterem márvány tartópillére. Ingének fehér gallérja kihangsúlyozta uniformisának azúrkék színét, ahogy kiemelte hajának barna árnyalatát is. Eliza még soha nem látta ilyen fessnek a férfit, és legszívesebben a karjába vetette volna magát. Ehelyett hercegnőhöz méltón lépdelt nénikéje mellett. Várta is a pillanatot, de rettegett is tőle, amikor majd ismét ott állnak szemtől szemben, mivel nem tudhatta, hogy a férfi szereti-e még.
Aztán odaértek hozzá, és eljött az idő, hogy kiderítse, van-e még köztük valami.