Kedves szerzőnk: Nora Roberts
Kellemes olvasást kívánunk!

Heti kétszer új részeket közlünk kedvenc íróink regényeiből. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az online regények szerzői joga értelmében a történetek kizárólag olvasásra engedélyezettek. Azok magánhasználaton kívüli másolása, terjesztése, közzététele büntetőjogi felelősséget von maga után!

Baby Orang Utan hanging from a rope

Miss Bell eljegyzése

20. FEJEZET

Laurence felajánlotta a karját, amit Eliza elfogadott, és határozottan a férfiba karolt. Mindvégig tudatában lévén az őket bámuló és róluk suttogó tömegnek, kecses léptekkel követte a férfit a táncparkettre. Csak kevés vendég ismerte őket, de Theodosia közéjük tartozott. Miközben Eliza a tánchoz készülve Laurence vállára tette a kezét, elkapta mostohanővére hitetlenkedő pillantását, miközben Sophia néni beszámolt neki és Mrs. Bellnek az eljegyzésükről.
Aztán felcsendült a zene, mire Laurence lendületes mozdulattal táncba vitte. Egyik kezét szorosan a derekán tartotta és átölelte, másikkal a kesztyűs kezét szorongatta. Magabiztos tartása minden gondolatot száműzött Eliza fejéből, kivéve azt az egyet, hogy végre ilyen közel kerültek egymáshoz, és hogy soha többé senki nem állhat közéjük.
– Gyönyörű vagy! – bókolt a férfi, miközben szinte suhantak a táncparketten.
– A ruha teszi, meg a gyémántok – szerénykedett Eliza elpirulva.
A bál után leveti a szaténruhát, visszaadja az ékszereket, és akkor megint az a jelentéktelen teremtés lesz, aki volt. De nem, soha többé nem lesz jelentéktelen, hanem Laurence Allen fregattkapitány mindenki által tisztelt jövendőbeli felesége! Az elmúlt héten átélt reménytelenséget követően ez szinte lehetetlennek tűnt, ám a férfi mégis itt van vele, és már titkolózniuk sem kell.
Sophia néninek igaza volt. A szerelem tényleg minden akadályt legyőz, és ő örökké hálás lesz neki, hogy ezt megértette vele.
– Nélkülük is te volnál a legkáprázatosabb nő a teremben. – A férfi közelebb vonta magához. Keze a derekára simult, amitől a lányt leírhatatlan boldogság töltött el.
– Te pedig a legelegánsabb úriember.
Léptei akkor is könnyedek voltak, amikor a táncparkett végében a férfi az árkádív alatt átsiklott vele. Laurence karjában a jövő, amelyet egykor sivárnak látott, egyszeriben ígéretesnek tűnt, akár a nyári napsütésben aranylón ringó búzamező. Boldogságát egyedül az árnyékolta be, hogy észrevette Sophia nénit, amint éppen egy uniformisban feszítő úriemberrel diskurált, aki feltételezése szerint csakis Harvey altengernagy lehetett.
– Visszamész a tengerre?
– Nem hagyhatlak magadra, most semmi esetre sem, amikor annyi minden vár ránk. Ismét felvirágoztatjuk Oakland Place-t, és Jamisont Etonbe küldjük, ahogy egy szép nap majd a saját fiainkat is.
Eljövendő közös életük a férfit büszkeséggel töltötte el, és magabiztos szavait hallva Eliza is bizakodni kezdett. Már a gondolattól is elborzadt, hogy erről mind lemaradt volna, ha nem használja ki a lehetőséget, és nem jön ide ma este, hanem megadja magát a félelmeinek. Ehelyett Sophia néni segítségével szembenézett velük, és legyőzte őket.
– Köszönöm, hogy nem mondtál le rólam. – Soha többé nem kételkedik a férfiban, bármilyen kihívással kell szembenézniük férjként és feleségként. Az egymás iránt érzett rendíthetetlen szerelmük minden nehézségen átsegíti majd őket.
– Én pedig köszönöm, hogy bízol bennem, még akkor is, ha tudod, hogy nem adhatok meg neked mindent, amire vágysz.
– Rajtad kívül soha semmire nem vágytam. Szeretlek, Laurence.
– Szeretlek, Eliza.
A férfi egyszer csak megállt, lehajolt, és ajka szenvedélyes csókban forrt össze kedveséével, mit sem törődve azzal, ki látja őket, vagy ki mit gondol róluk. Végre-valahára egy párt alkotnak, ezenkívül semmi sem számít.


                                              


                                                                               VÉGE