Kedves szerzőnk: Nora Roberts
Kellemes olvasást kívánunk!

Heti kétszer új részeket közlünk kedvenc íróink regényeiből. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az online regények szerzői joga értelmében a történetek kizárólag olvasásra engedélyezettek. Azok magánhasználaton kívüli másolása, terjesztése, közzététele büntetőjogi felelősséget von maga után!

Baby Orang Utan hanging from a rope

Örökké tartó nyári kaland

1. FEJEZET

Becca Wolfe mobilja pittyegni kezdett. A lány a kijelzőre pillantott, és felkészült egy újabb üzenetre valamelyik minden lében kanál unokatestvérétől. Vajon George lesz az, az önjelölt mókamester? Vagy Jack, a túlbuzgó? Nem, ezúttal James volt az, a túl aggodalmaskodó, aki újabb „hasznos” utazási tippel állt elő…


James: EGYÉL utcai kaját, ÁLLJ szóba idegenekkel, de – és ne utálj, amiért ezt mondom – öltözz visszafogottan!


Becca kuncogva nyújtotta ki a karját, készített magáról egy selfie-t, és azon nyomban elküldte az unokafivérének.


Bocs, James, a szükség törvényt bont. ;)


Azzal visszatette a telefonját az övére erősített tokba, és előrelépett. Ideje elkezdeni a műsort.
– Fent akarsz maradni egész éjjel? – A strandon heverő emberek között lépkedett. – Éber és tettre kész akarsz lenni? – Felszegte az állát, és olyan kihívóan adta elő a betanult szöveget, amilyen kihívóan csak tudta. – Akkor nálam a megoldás! – kiáltotta, miközben meglóbálta a pisztolyát.
Sokan fölültek, néhány férfi pedig fel is állt. Pár perc alatt kisebb tömeg gyűlt össze körülötte. Helyes. Mosolygó érdeklődőkre volt szüksége, mert ha nem csinál elég nagy reklámot, elveszíti a munkáját. Sosem gondolta, hogy ilyen nehéz eladni valamit.
A főnöke a bárban azt mondta, hogy hozzáállás kérdése az egész. A külseje megvan, a termék megvan, már csak a vagány fellépés hiányzott, ezt pedig, úgy döntött, színlelni fogja.
Az otthoni barátai sose hinnék el, hogy mit visel. Ami azt illeti, néha még ő maga sem hitte el. Ahogyan azt sem, hogy koffeinnel dúsított, guaranakivonatot tartalmazó, cukormentes energiaitalt fecskendez vadidegen emberek szájába, és akkor még a titkos, vágyfokozó összetevőről nem is beszéltünk…
Nyaranta Szantorini tele volt szórakozni vágyó emberekkel, akik közül sokan sokáig és keményen buliztak. Mindenkit a nyári kaland érdekelt.
Kivéve Beccát.
Ő pasitilalmat vezetett be – se barát, se kapcsolat, se semmi. Fel akarta fedezni önmagát, azt akarta tenni, amihez kedve szottyant, és le akarta győzni a félelmeit. Lehet, hogy ez egy kicsit énközpontú hozzáállás volt, de ez az utazás csak róla szólt. Oda megy, ahová akar. Azt csinál, amit akar. És soha többé nem engedi, hogy valaki másnak a jövőképe magába szippantsa.
Ez a munka a bárban pusztán eszköz volt, hogy megszerezze a pénzt a továbbutazáshoz, amely kulcsszerepet játszott a terveiben.
Most azonban keresnie kellett magának egy jól látható helyet a kavicsos strand közepén.
– Jöjjenek a méregadagjukért, emberek!
– Méreg?
A nyári nap perzselő sugarai ellenére Becca megborzongott.
– Elixír, ha úgy jobban tetszik – mondta, miközben igyekezett megtalálni a tekintetével a hang tulajdonosát.
– Nekem tetszik a méreg szó.
Becca nagyon igyekezett, hogy heves szívdobogása ellenére fenntartsa a vagányság látszatát.
– Ki mered próbálni?
Mozgolódás támadt a tömegben, aztán valaki előlépett.
– Tudod jól, én mindig mindenre kapható vagyok.
Te jó ég! Ez nem lehet igaz! Levi Everton. A lány szülővárosának Mr. Rejtélye. Tinédzserkori epekedésének tárgya. Szívfájdalmának okozója. A csudába, most aztán tényleg nagyon merésznek kell tettetnie magát!
– Mindenki ezt mondja.
– Te azonban tudod, hogy nem hazudok.
– Igen, lefogadom, a környék összes szingli nője tudja, hogy mindig mindenre kapható vagy.
A fickó ugyanis a flörtölés nagymesterének számított.
– Az összes? Akkor azt hiszem, szükségem lesz egy kis pluszenergiára. – A férfi gúnyos pillantást vetett Becca „lőszertartó” övére, amely tele volt energiaitallal töltött fiolákkal. – Azt mondod, hogy ettől egész éjjel fent tudok maradni?
– Úgy feltölt energiával, hogy hajnalig táncolhatsz.
– Mindig is szerettem táncolni.
A lány a szemét forgatta. Az ő béna, figyelemfelkeltő szövegét előre megírták, Levinak azonban a kisujjában volt a flörtölés.
– Szóval kipróbálhatom? – Ez nem is annyira kérdés volt, hanem inkább noszogatás, a férfi azúrkék szeme pedig vidáman csillogott közben.
– Ha beállsz a sorba…
– Nem szeretek sorban állni.
Nem? Tehát azt hiszi, hogy neki különleges bánásmód jár? Mindig ez a helyzet a hozzá hasonló dögös pasikkal: megszokták, hogy kiváltságosokként kezelik őket.
– Akkor lemaradsz erről a körről.
– Kár, mert már nagyon vártam, hogy lenyalhassak egy kis mérget az ajkadról.
– Már így is éppen eléggé mérgezett a nyelved.
– Honnan tudod? Sosem kóstoltad.
Nem, tényleg nem. Elutasította a fiú közeledését, és elmenekült. Aztán megbánta a döntését, ugyanis az arroganciája ellenére még soha senki nem keltett benne olyan vágyakozást, mint Levi.
– Mit kell tennem, hogy kapjak egy felest? – lépett előre egy férfi félbeszakítva az egyre csípősebbé váló beszélgetést.
Becca mosolyt erőltetett az arcára, és emlékeztette magát, hogy miért van itt – nem Levi Everton miatt.
Egy jelentőségteljes, érzéki pillantással lassan végigmérte az idegen férfit. Hallotta ugyan a többi – túlnyomórészt hímnemű – érdeklődő üdvrivalgását és füttyentését, de Levi közelségének volt a legjobban a tudatában. A férfi bosszantóan derűs arckifejezéssel nézte.
Persze, mert tudta, hogy ő csak megjátssza a vagányt.
De Becca meglepetést akart neki okozni, úgyhogy miközben búgó hangon válaszolt az idegen férfinak, Levi szemébe nézett.
– A kedvemben kell járnia.