Kedves szerzőnk: Nora Roberts
Kellemes olvasást kívánunk!

Heti kétszer új részeket közlünk kedvenc íróink regényeiből. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az online regények szerzői joga értelmében a történetek kizárólag olvasásra engedélyezettek. Azok magánhasználaton kívüli másolása, terjesztése, közzététele büntetőjogi felelősséget von maga után!

Baby Orang Utan hanging from a rope

A kurtizán titka

Folyt. köv.

– Nem! – csattant fel hirtelen dühösen Eve. Kirántotta magát a férfi szorításából és szembefordult vele. – Nem fogjuk megbeszélni, csak mert te azt mondtad, Rowarth. Mindig is arrogáns voltál.


Valaha együtt nevettek a férfi veleszületett önteltségén, és azon, ahogy az emberek behódoltak előtte a társadalmi rangja miatt. Eve fájó szívvel emlékezett vissza, milyen volt Rowarth szeretőjének lenni, milyen volt a társaságában, amikor együtt jelentek meg az operában, a színházban vagy valamilyen estélyen. Szédítő káprázat, amelyet a férfi a címének és helyzetének köszönhetett, csillogó, cifra igézet, amely teljesen megbűvölte Eve-et. Otthon aztán, a szenvedélyes szeretkezést követően mennyit ugratta a férfit fontossága és önteltsége miatt, s azért, ahogy az emberek mindent elkövetnek, hogy a kedvére tegyenek! Rowarth pedig nevetett, megcsókolta, és újra szeretkeztek a forró nyári éjszakákon. Eve szerette, hogy a zárt ajtók mögött, a budoárban Rowarth az övé volt, és csakis az övé, hogy ő volt az egyetlen, aki igazán ismerte a férfit.


Talán csak illúzió volt, de egy kis időre boldoggá tette. Azt képzelte, hogy mindketten boldogok. Az első pillanattól kezdve erős vonzalom támadt közöttük, amely azonnal szárba szökkent és ki is virágzott még azon az éjszakán, amikor találkoztak a kurtizánok bálján. Ő, Eve volt a legújabb kurtizán, az urak őt magasztalták és neki udvaroltak, miközben várták, hogy kit ajándékoz meg a kegyeivel… és az ártatlanságával. Magas volt az ára. És akkor megérkezett Rowarth, átvágott a tömegen, és mindenki más elhalványult mellette. A többi férfi hirtelen csak gyenge utánzatnak tűnt a belőle áradó természetes fölényhez és lehengerlő vonzerőhöz viszonyítva. Eve az első pillanattól fogva az övé volt, és csodálatos módon úgy tűnt, a férfi is Eve-é. A lány nem csupán a szeretője volt Rowarthnak, minden egyebet is megosztottak egymással. Az egész olyan varázslatos volt, hogy egy rövid ideig Eve még el is hitte, hogy minden jól végződik. Elhitte, hogy ő, egy varrónő és egy tengerész törvénytelen gyermeke, akit még kisbabaként elhagytak, és aki London utcáin nőtt fel, ahol mindenért meg kellett küzdenie, elhitte, hogy ő is boldog lehet még az életben. Azt hitte, a kapcsolatuk több egyszerű testi vágynál. Érezte az azonnali vonzódást, a lelki rokonságot.


Nagyot nyelt, hogy megszabaduljon a torkában keletkezett gombóctól. Azok a napok és éjszakák tele voltak színekkel, izgalommal és élvezettel, ám mindez olyan távol került azóta, hogy most úgy tűnt, az egész egy másik világ, csupán halvány emlékkép, amelyhez azonban annyi fájdalom kapcsolódik, hogy sohasem fog igazán feledésbe merülni.


– Mindig te voltál az egyetlen, aki szembe mert szállni velem. – Rowarth hangjába most valami különös mellékzönge vegyült. Egy pillanatra majdnem úgy hangzott, mint a megbánás. – De most nem tudsz, Eve.


– Csak figyelj! – A lány már olyan dühös volt, hogy kész lett volna leállni vitatkozni ott, az utca közepén, ezért inkább sarkon fordult és elsietett. A férfi néhány lépéssel beérte, hozzáigazította a lépteit, s még csak ki sem melegedett közben.


– Örömmel, mint mindig – mondta Rowarth rendíthetetlen nyugalommal. – De ez semmin sem változtat.


– Kitartó vagy, mint egy kóbor kutya.