Kedves szerzőnk: Nora Roberts
Kellemes olvasást kívánunk!

Heti kétszer új részeket közlünk kedvenc íróink regényeiből. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az online regények szerzői joga értelmében a történetek kizárólag olvasásra engedélyezettek. Azok magánhasználaton kívüli másolása, terjesztése, közzététele büntetőjogi felelősséget von maga után!

Baby Orang Utan hanging from a rope

A kurtizán titka

Folyt. köv.

A lány újabb megvető pillantást lövellt rá.


– Ha muszáj. Ha ez meggyorsítja a távozásodat.


Rowarth kelletlenül bár, de visszafojtotta mosolyát. Soha még nő nem akart ilyen elszántan megszabadulni tőle. De az is igaz, hogy Eve mindig is más volt, mint a többi nő.


– Szeretném majd látni az üzleti könyveidet – mondta. – Meg kell vizsgálnom minden egyes ügyletedet.


– Milyen unalmas vagy! – mormolta Eve.


– Feltételezem, mind rendben van.


– Dehogy van. – Eve az íróasztalon és a padlón tornyosuló papírhalmokra nézett. – Megtaníthattál olvasni és számolni, Rowarth, de ez még nem jelenti azt, hogy meg is kedveltetted velem.


Az emlék érzékenyen érintette a férfit. Eve tényleg analfabéta volt, amíg ő meg nem tanította írni-olvasni. Keserűen gondolt vissza az édes órákra és az ajándékokra, amelyeket a lánynak vitt, a könyvekre, amelyeket Eve kínnal-keservesen tanult meg elolvasni, a hosszú számoszlopokra, amelyeket lassan, bizonytalanul adott össze, miközben Rowarth azzal ugratta, hogy ezek után legalább tudni fogja, mennyi pénzt ad a szegényeknek.


Rowarth kíméletlenül rázárta az ajtót az emlékeire. Nyilvánvaló, hogy Eve időközben továbblépett, és nagyon is pontosan képes volt felmérni Sampson vagyonát, de még inkább azt, hogyan húzzon hasznot belőle.


– Nem ez volt az egyetlen dolog, amire megtanítottalak – vágta oda nyersen. – Kurtizán voltál ugyan, de nem tapasztalt kurtizán.


Eve arcát elöntötte a vér a félreérthetetlen célzásra, hogy még szűz volt, amikor a férfi az ágyába vitte.


– Nem rémlik, hogy panaszkodtál volna miatta! – csattant fel.


Valóban nem. Csodálatos volt. Rowarth emlékezett Eve karcsú és hajlékony testére és a tökéletes összhangra, amely kettejük közt létrejött. Aztán eszébe jutott, hogy a lány elszökött tőle.


– Ez a fajta vita nem vezet sehová – jelentette ki mogorván. – Most pedig azt akarom, hogy áruld el végre az igazat Warren Sampsonnal kapcsolatban – nézett egyenesen a lány szemébe. – Ő az a férfi, akiért elhagytál? Az ő szeretője vagy?


– Úgy látszik, nem hallottad, amit mondtam – felelte fáradtan Eve. Valósággal rosszul volt attól, hogy Rowarth, aki valaha szerette, most nem érez mást iránta, mint megvetést. – Még egyszer, utoljára elmondom, Rowarth. Alig ismerem Warren Sampsont. Nem vagyok a szeretője, sem az üzlettársa, sem pedig – tette hozzá nyomatékosan – a cinkosa.


Nyugtalanság fogta el. Igazság szerint neki is feltűnt az utóbbi néhány hónapban, hogy egy-két rendkívül értékes tárgy is bekerült a zálogok közé. Az ezüst hajkefe csak az egyik ilyen darab volt, de néhány ezüsttál és egy pár arany tubákosszelence is gazdagította a sort. Egy meglehetősen züllött fiatalember, akiben a földesúr öccsére, Tom Fortune-re ismert, hozta be őket. Mindegyik tárgy kidolgozása igen finom volt, és Eve meglehetősen szép összeget fizetett értük. Nem kérdezett semmit a fiatalembertől, mert tisztában volt vele, mennyire kínos az embereknek zálogba adni az értékeiket, és az ügyfelei éppen azért szerették, mert tudták róla, hogy diszkrét, és a titkaik biztonságban vannak nála. Mégis valahogy kellemetlen érzése volt ezzel az ügylettel kapcsolatban. A hatodik érzéke azt súgta, hogy valami nincs rendben, noha mindent elkövetett, hogy meggyőzze magát: Tom Fortune csupán a családi ezüstöt csapta zálogba, hogy kifizethesse a kártyaadósságait.


Nyugtalanságát rossz előérzet váltotta fel. Lehetséges, hogy Hawkesburynek igaza van, no, nem az őt érintő gyanúval kapcsolatban, hanem abban, hogy Warren Sampson az ő boltját használja fel a lopott holmik tisztára mosására. Sampson rendkívül ellenszenves ember volt, képtelenül gazdag, aki a vagyonát a leedsi és bradfordi malmainak köszönhette. Eve többször is rajtakapta, hogy a férfi tűnődő és vággyal teli pillantásokkal méregeti, s kilelte tőle a hideg, amint elképzelte, hogy talán tudhat a titkáról, ismeri a múltját, a körülményeit. Ijesztő volt arra gondolnia, mihez is kezdene ezzel a tudással Warren Sampson. De a férfi semmit sem szólt, és mindig tiszteletteljesen bánt vele, Eve pedig azzal győzködte magát, hogy minden bizonnyal csak rémeket lát. Ennek ellenére mindig kilelte a hideg a férfi közelében.


 


Olvasói vélemények

Keller Ferencné

Jobban szeretném rendes könyv formában olvasni.Elég macerás így. Lehet,hogy ingyen van de szeretem az elejétől a végéig a kezemben tudni.Ez a történt is nagyon jó szeretem az írónőt!Kár,hogy nem adták ki inkább könyv formájában.

értékelte:
2014. szeptember 22.