Kedves szerzőnk: Nora Roberts
Kellemes olvasást kívánunk!

Heti kétszer új részeket közlünk kedvenc íróink regényeiből. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az online regények szerzői joga értelmében a történetek kizárólag olvasásra engedélyezettek. Azok magánhasználaton kívüli másolása, terjesztése, közzététele büntetőjogi felelősséget von maga után!

Baby Orang Utan hanging from a rope

A kurtizán titka

3. FEJEZET

Rowarth Eve-et nézte, miközben hintójuk Warren Sampson Juniper Hill-i kastélya felé hajtott. Meglehetősen könnyű volt meghívót szerezni Sampson egyik hírhedt estélyére. A férfi igazi törtető volt, és amikor meghallotta, hogy nem kisebb személyiség, mint Welburn hercege érdeklődik az összejövetel iránt, ömlengő lelkesedéssel hívta meg. Ezzel együtt vitatható volt, hogy könnyű lesz-e Sampsont csapdába csalni, hogy felfedje bűnözői tevékenységét, de Rowarthnak legalább két segítője is akadt. Mindketten a belügyminisztérium legjobb emberei közül kerültek ki, ráadásul Rowarth régi barátai voltak: Lord Miles Vickery és Lord Nathaniel Waterhouse. A két férfi szintén kapott meghívást Sampson partijára, s mindketten tagjai voltak Hawkesbury titokzatos, elit kémcsapatának, az Őrzőknek, akik az ország közbiztonságán munkálkodtak.


Rowarth jól látta, milyen ideges Eve. Előrehajolva ült, kezét szorosan összekulcsolta az ölében, és nyugtalan tekintettel fürkészte az előttük kanyargó utat. Mintha rettegne, hogy egyszer csak valóban odaérnek, és közben reménykedne, hogy a sors közbeavatkozik, és megmenti a rá váró megpróbáltatástól. Idegeskedése láttán Rowartht különös gyengédség fogta el. Tudta, hogy nem lenne szabad a lány érzéseivel törődnie, különösen azok után nem, hogy Eve hűtlenül elhagyta, de úgy tűnt, érzelmei nem hallgatnak a józan ész szavára. Amikor Yorkshire-be jött, hogy a feladatát teljesítse, biztos volt benne, hogy semmit sem fog érezni Eve iránt, s hogy könnyen legyőzi a múlt kísérteteit. Mégis alighogy meglátta a lányt, eltökéltsége megingott. Embertelenül nehéznek találta, hogy azzal az érzéketlenséggel kezelje Hawkesbury kérését, amelyet a helyzet kívánt. Helyette feltámadtak a védelmező ösztönei, pedig ez volt a legutolsó, amit várt vagy szeretett volna. Amikor elvállalta Lord Hawkesbury megbízatását, arra készült, hogy bevezeti Eve-et az oroszlán barlangjába, és figyeli, ahogy a sors kinyújtja utána a karmait. Aztán látta, hogy a lány mennyire retteg, mégis milyen bátran száll szembe a veszedelemmel, s ez arra késztette, hogy átértékelje a helyzetet. Az, hogy újra látta Eve-et, beszélt vele, tanúja volt a bátorságának és annak, hogy milyen rugalmas és elszánt a fenyegető helyzetben, emlékezetébe idézte, milyen remek társnak hitte valaha, még mielőtt az árulása kiábrándult emberré tette volna. Az ösztöne makacsul azt súgta, kizárt dolog, hogy Eve Warren Sampson cinkostársa lenne, s hogy a lány inkább áldozata, mintsem társa a bűnben a férfinak. Mégis harag fogta el a hirtelen feltámadt védelmező érzés miatt. Eve Nightingale semmit sem érdemel tőle. A lány évekkel ezelőtt könyörtelenül megszakított vele minden köteléket. Most ő a soros, hogy hasonló könyörtelenséggel bánjon vele.