Kedves szerzőnk: Nora Roberts
Kellemes olvasást kívánunk!

Heti kétszer új részeket közlünk kedvenc íróink regényeiből. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az online regények szerzői joga értelmében a történetek kizárólag olvasásra engedélyezettek. Azok magánhasználaton kívüli másolása, terjesztése, közzététele büntetőjogi felelősséget von maga után!

Baby Orang Utan hanging from a rope

A kurtizán titka

Folyt. köv.

Rowarth minden dühe elszállt, látva a lány szenvedését, és érezve a hozzásimuló idomokat. Felkapta a köpenyt, és gyengéden a vállára terítette. Szerette volna még közelebb vonni magához, és szinte remegett a vágytól, hogy megnyugtassa. De Eve ismét elhúzódott tőle, mint aki elszántan egyedül akar maradni bajában.


– Ne faggass, Rowarth! – kérte. A férfi látta, hogy remeg a keze, ahogy a köpenyt magára igazítja. – Régen történt már.


Rowarth egyszerre érzett elkeseredést és elszántságot. A büszkeség és a harag arra ösztökélte, hogy hagyja a témát, ám rá kellett döbbennie, hogy képtelen rá.


– Nem hiszek neked – vágta oda nyersen. – Nem hiszem, hogy szabad akaratodból hagytál el, Eve. El kell mondanod, mi történt.


A lány egy pillanatig egyenesen a szemébe nézett.


– Semmi sem történt – jelentette ki, s hangja ismét érzelemmentesen és hűvösen csengett. Mintha a boldogtalanság soha nem is létezett volna, pedig Rowarth esküdni mert volna rá, hogy látta az arcán. – Elhiszem, hogy nem könnyű elfogadni, de az történt, hogy rájöttem, mégsem elégít ki a szerep, hogy a szeretőd legyek, ezért aztán elhagytalak. Ennyi az egész.


Rowarth halkan szitkozódott.


– Szóval inkább azt választottad, hogy visszatérsz a korábbi életmódodhoz és megküzdesz a mindennapos létért? – provokálta. – Túl sokat kérsz tőlem, ha azt akarod, hogy ezt elhiggyem, édesem.


– Soha nem a pénzedért vagy a rangodért éltem veled. – Eve hangjába most némi ingerültség vegyült, és Rowarth elégedetten állapította meg, hogy legalább az önuralmából sikerült kibillentenie végre. – Ó, igazán remek dolog volt gazdagnak lenni – nyomta meg gúnyosan a szót a lány –, de az igazán sohasem az én pénzem volt. – Felsóhajtott. – Megbecsülésre vágytam – folytatta. – Önbecsülésre végül szert is tettem, de nem úgy, hogy kurtizánként a testem kellett volna áruba bocsátanom a túlélésért.


Megint csak féligazságok, gondolta Rowarth. Ő is tisztában volt vele, hogy a szegénység és az elkeseredettség milyen mélyre tudja taszítani az embert, s hogy Eve mennyire gyűlölte ezt a tudatot, valamint azt is, hogy a testét kénytelen árulni, ha meg akarja menteni az életét. De azt hitte, kettejük kapcsolata kölcsönös tiszteleten és bizalmon alapul.


– Tied volt a megbecsülésem – mondta. – Feleségül akartalak venni!


Újabb csend borult rájuk.


– Nem akartam hercegné lenni – felelte végül Eve az ajkát harapdálva.


– Nem. Egyértelmű, hogy inkább zálogkölcsönző akartál lenni.


– Annyira elképzelhetetlen, hogy tisztességes üzletet akartam? – tört ki ismét az indulat a lányból.


– Inkább, mint hogy hercegné légy? Őszintén, édesem? Igen, elképzelhetetlen. Mellesleg a zálogkölcsönzés nem igazán az a foglalkozás, amelyet tisztességesnek neveznék.


– Elég! – csattant fel Eve most már igazán dühösen, és elfordult a férfitól. – Attól tartok, egyszerűen kénytelen leszel elfogadni a tényt, hogy azért hagytalak el, mert nem óhajtottam veled élni. Nincs értelme tovább beszélni róla.


A hintó megállt a Sampson-kastély bejárata előtt, és egy libériás inas kinyitotta az ajtót. Rowarth kiszállt, és a kezét nyújtotta, hogy kisegítse Eve-et. A lány arca ismét komor, érzelemmentes volt, de Rowarth érezte, hogy ujjai egy kicsit megremegnek a kezében.


Egyszerűen kénytelen leszel elfogadni a tényt, hogy azért hagytalak el, mert nem óhajtottam veled élni.


A szavak ott visszhangoztak Rowarth fejében, ahogy bekísérte Eve-et az előcsarnokba. Akkor hát legyen! Eve világossá tette, hogyan érez iránta. Az ösztöne nyilván becsapta, amikor a lány szemébe nézve azt érezte, hogy többnek kell lennie az árulása mögött, mint amennyit hajlandó beismerni. Bolond lenne, ha tovább erőltetné ezt a témát. Eve meg akart szabadulni tőle. Erről valóban nincs mit többet beszélni.