Kedves szerzőnk: Nora Roberts
Kellemes olvasást kívánunk!

Heti kétszer új részeket közlünk kedvenc íróink regényeiből. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az online regények szerzői joga értelmében a történetek kizárólag olvasásra engedélyezettek. Azok magánhasználaton kívüli másolása, terjesztése, közzététele büntetőjogi felelősséget von maga után!

Baby Orang Utan hanging from a rope

A kurtizán titka

5. FEJEZET

– Beszélnünk kell – jelentette ki Rowarth. Ő és Eve egyedül voltak a hintóban, miután Lady Elizabeth Scarletet biztonságban és főleg titokban hazavitték Fortune Hallba, amit a lány összefüggéstelen szavakkal, könnyek közt köszönt meg. Waterhouse és Vickery jó éjszakát kívántak, és elvonultak szállásukra, a Morris Bohóca nevű fogadóba, de előtte még ugratták egy kicsit Rowartht, amiért olyan gazdag, hogy megengedheti magának a Granby Hotelt, ők bezzeg a belügyminisztériumtól kapott szánalmas járandóságuk miatt kénytelenek kevésbé kényelmes körülményekkel beérni.


– Nem akarok a Granbybe menni – tiltakozott Eve. – Így is eléggé szégyenteljes volt az estém, nem hiányzik, hogy egy úriember szállodai szobájában fejezzem be. Azzal végképp tönkretenném a jó híremet.


– Akkor hová menjünk? – fogta meg Rowarth a kezét. Állhatatos tekintetét nem vette le Eve-ről, és a lánynak összeszorult a gyomra az aggodalomtól. Tudta, hogy elkerülhetetlen a végső összecsapás. Érezte attól a pillanattól fogva, hogy Rowarth a karjába kapta Sampson könyvtárszobájában.


– Senki sincs a boltban – mondta vonakodva. – Joan a faluban lakik a nővérénél. – Látta az elégedettség szikráját megvillanni a férfi szemében, és még valamit, ami forrósággal töltötte el a belsejét. – Csak beszélgetni, Rowarth – emlékeztette, bár az ő szíve is hevesen megdobbant.


– Természetesen – felelte a férfi bársonyos hangon.


A bolt fölött lévő apró szoba még kisebbnek tűnt, hogy Rowarth is ott tartózkodott. A férfi puszta jelenlétével uralta a teret. Eve lángra lobbantotta a kandallóban szunnyadó parazsat, aztán meggyújtott egy gyertyát, amely olyan drága volt, hogy meg sem igazán engedhette magának. A halvány fény melegséget sugárzott, Eve mégis hidegséget érzett a belsejében.


– Kérsz egy brandyt? – kérdezte. Nem igazán roskadozott a polc a szeszes italoktól, de Eve most úgy érezte, muszáj innia egy kortyot, hogy bátorságot merítsen a rá váró beszélgetéshez.


Rowarth nevetett.


– Még mindig a brandyt szereted?


Emlékek tolultak Eve elméjébe. Amikor még együtt éltek, Rowarth gyakran ugratta, hogy hölgyhöz nem illőn kedveli a brandyt, ő pedig elmagyarázta, hogy azért szereti, mert drága és az urak itala, ellentétben az olcsó és pocsék ízű ginnel, amelyet az utcákon árultak. Rowarth rögtön másnap elment, és egy egész ládányit vett a legfinomabb brandyből. Eve akkor azt mondta neki, hogy nem is az ajándék jelent neki oly sokat, bár az is meghatotta, hanem az a nagylelkűség, amellyel a férfi boldoggá akarja őt tenni.


– Nincs szükségem italra – közölte Rowarth.


– De nekem igen – mondta Eve az emlékektől meghatottan. Töltött magának, aztán rájött, hogy mégsem kívánja a brandyt.


– Eve… – lépett oda hozzá a férfi, és leült mellé a pamlagra. – Annyira sajnálom! Helytelen volt, amire ma este kényszerítettelek.


– Végül semmire sem kényszerítettél – jelentette ki Eve. – Már előbb eldöntöttem, hogy te és Hawkesbury is elmehettek a pokolba, de akkor sem hagyom, hogy Warren Sampson hozzám érjen. És Mr. Fortune-nel is képes voltam elbánni.


– Elbűvölően festett azokkal a liliomokkal – mosolygott Rowarth, aztán mosolya elhalványult. – De te is tudod, mire gondolok. Hibáztam, amikor megzsaroltalak. Megbocsáthatatlan dolog volt tőlem.


Eve-nek elakadt a lélegzete. A férfira nézett. Rowarth a kandalló lángjait nézte, tekintete komoly volt.



– Jobban sajnálom, mintsem el tudnám mondani. Nincs rá mentség, mégis szeretném megmagyarázni. Azt akarom, hogy megértsd. Örökké szégyellni fogom – folytatta, amikor a lány bólintott –, de haragudtam rád. Dühös és megkeseredett voltam. Meg kellett volna mondanom Hawkesburynek, mit csináljon a megbízásával, de amikor hallottam, hogy megtalált, csak arra tudtam gondolni, hogy újra látni foglak, és bebizonyíthatom magamnak, hogy többé semmiféle hatalommal nem bírsz fölöttem. – Felnézett, megfogta a lány kezét, és fájdalmasan megszorította.