Kedves szerzőnk: Nora Roberts
Kellemes olvasást kívánunk!

Heti kétszer új részeket közlünk kedvenc íróink regényeiből. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az online regények szerzői joga értelmében a történetek kizárólag olvasásra engedélyezettek. Azok magánhasználaton kívüli másolása, terjesztése, közzététele büntetőjogi felelősséget von maga után!

Baby Orang Utan hanging from a rope

A kurtizán titka

Folyt. köv.

Eve reszketve állt a kandalló előtti szőnyegen a szobájában. Vakmerőn eljutott idáig, pusztán az érzelmeinek engedve, s most izgatottan vágyott arra, hogy elmerüljön a buja, érzéki gyönyörökben, ismét felfedezze Rowarth érintésének varázsát. Ugyanakkor ideges is volt, s félszeg, mint egy első bálozó.


Rowarth a karjában vitte át a hálószobába, gyengéden talpra állította, ám most nem ért hozzá. Várakozás és izgalom járta át Eve testét. Azt hitte, a férfi ugyanolyan mohón vágyik rá, mint ő a férfira.


– Ha meggondoltad magad, akkor felejtsük el a dolgot! – Csak a büszkeség beszélt belőle, valójában nem tudta volna elviselni, ha Rowarth most utasítja vissza, miután ennyi mindenen keresztülmentek.


A férfi ekkor megmozdult, olyan gyorsan, hogy sikerült meglepnie Eve-et, és a kezét megfogva közelebb húzta magához.


– Nem gondoltam meg magam. – Hangja derűsen, de érdesen csengett, és ezt hallva az izgalom úgy cikázott át Eve erein, mint a távoli villám. – Az első pillanattól fogva kívánlak, ahogy megláttalak, s tudtam, hogy ez meg fog történni.


– Micsoda önteltség! – Mennyire szerette ezt a magabiztosságot a férfiban!


Rowarth az álla alá tette a kezét. Tekintete a lány arcát fürkészte, melegen, gyengéden. Eve újra megremegett, ez alkalommal a vágytól és a félelemtől. Valahol mélyen mindig is tudta, hogy még most is szereti Rowartht, de ma este nem akart a jövőre gondolni. Szerette volna eloszlatni a sötétséget… legalább egy kis időre.


Rowarth hüvelykujjával végigsimított Eve alsó ajkán, és a lány megremegett válaszul.


– Ideges vagy – mondta halkan a férfi. – Esküszöm, nem foglak bántani.


– Nem félek tőled. – A következményektől nem kellett tartania, hiszen tudta, hogy nem lehet gyereke. – De nagyon sok idő telt már el.


Öt év…


Rowarth szemében meleg fény villant.


– Akkor lassan haladunk majd, és megállunk, amikor csak akarod.


– Nem hiszem, hogy erre vágyom a leginkább – mormolta Eve.


A férfi elmosolyodott, és Eve hirtelen nagyon szerette volna megcsókolni azt a mosolygó szájat, belekóstolni a férfiba, elveszni benne.


– Megcsókolhatlak? – kérdezte Rowarth.


Annyira édes, hogy megkérdezi, amikor a legtöbb férfi csak simán megtenné!


– Kérlek, csókolj meg… – Eve hangja fátyolos volt.


Rowarth szája lecsapott rá, vadul, követelőzőn. Nyelvük erotikus táncba kezdett. Eve bőre életre kelt a férfi keze alatt, elementáris erővel felismerve őt, s bizseregve a vágytól, hogy minél közelebb kerüljön hozzá, és minden gát leomoljon köztük. Eve csak azért szakította ki magát a forró ölelésből, hogy megszabadítsa a férfit a ruhájától, s türelmetlenségében ujjai meg-megcsúsztak. Megoldotta a sálat, aztán az ingnyakat is, majd lábujjhegyre állt, hogy csókot nyomjon a nyakára. Rowarth torka mélyéről nyögés tört fel. Eve érezte, ahogy pulzusa hevesen lüktet az ajka alatt, egy ütemre a szívével. Rowarth felemelte a kezét, hogy kigombolja a kabátját és a mellényét. Eve megbűvölten látta, hogy remeg a keze. A férfi levette magáról a ruhát, és félrelökte. A ruhadarabok az ágyra hullottak, majd lassan lecsúsztak a padlóra.


Rowarth elkapta Eve derekát, és szája újra rátalált az övére. Forróság öntötte el a lányt, és az édes vágy kavarogva áramlott végig a testén, le egészen a lábujja hegyéig.


– Hadd fejezzem be… – Tenyerét a férfi mellkasára nyomta, és az ing anyagán keresztül is érezte a test melegét. – …vagy sohasem foglak kihámozni ebből a ruhából.


Rowarth felhördült.


– Akkor gyorsan csináld!


– Azt hittem, türelmes ember vagy – nevetett Eve.


Ismét felágaskodott, hogy megcsókolja, s olyan női erő és boldogság pezsgett testében, amely őt magát is meglepte. Milyen régen érezte már ezt! Élvezet és felfedezés, izgalom és idegesség kavargott benne, mézpuha melegséggel töltve el a belsejét.